Zmac Creative Commons License 2000.07.20 0 0 104
>>>>>>>>>>>>>>>>>
Tompa Károly is annak köszönhette életét, hogy a pincében, ahol meghúzódott, egy számára vadidegen em-ber - rendőr esőköpenyben - hozzálépett, átölelte és ezt mondta: „Szervusz, barátom. Hát ti hogy kerültök ide” S fegyveres társainak kijelentette: Tompa (aki őt előtte soha sem látta) a „legjobb barátja". Biztosan mint az ÁVH foglya került ide! Igazolta a többieket. Átöltöztette őket civil ruhába és bántatlanul kivitte az épületből. Ezzel is azt akarjuk mondani, hogy nem holmi „központi uta-sításra"- miként azt a budapesti kádárista Fehér Könyvek olvasóinak sugallni akarták - történtek a lincselések és a pártalkalmazottak bántalmazása a Köztársaság téren.
A pártház körül a Köztársaság téri csata befejezése után sem akart helyreállni a rend. A felzaklatott tömeg újabb áldozatok után kutatott. A nemzetőrség (illetve a fegyveres felkelők) részéről nemegyszer erélyes fellépésre volt szükség, hogy a Péterfy Sándor Utcai Kórházból ki-hívott mentők a megsebesült karhatalmista foglyokat épségben tudják elszállítani.
Amíg a téren a csőcselék tombolt, a két felakasztott tiszt holttestét gyalázták, a civil fegyveresek mindent megtettek azért, hogy a kezükbe került pártházat megóvják a kirablástól. Az épületben talált élelmiszereket a VIII. kerületi kór-házakba vitték, ott osztották szét; összegyűjtötték az emeleteken nagyszámban talált fegyvereket. Majd tehergépkocsira rakták az írógépeket, szőnyegeket, illetve a pártház gazdasági osztályán fellelt készpénzt, és megőrzésre bevitték a Péterfy Sándor Utcai Kórház gazdasági hivatalába.
A pártház ostromának volt még egy, az egész akkori helyzetre lélektanilag jellemző epilógusa: a pártház, vagy az előtte való tér kövezete alatt meghúzódó titkos börtönök legendája.
Ennek szerintünk a következő a magyarázata: a csata befejezése után a tömeg kevesellte a kezére jutott ÁVH-sok számát. A csata hevessége alapján ítélve többszóz (!)karhatalmista fogollyal számoltak, és azt várták, hogy a pártház (és a DISZ-székház) pincéiben rábukkannak azokra a civilekre, akiket a karhatalmisták az előző napok portyázásai során fogtak el. Egyesek arra is emlékeztek, hogy pár évvel előbb a nem messze levő Rákóczi úton épült a budapesti metró alagútja. Ezzel máris megszületett a „biztos hír": a metró alagútépítői egyben földalatti börtönt is építettek a Köztársaság téren. A pártház mélye tehát titkot rejteget. Oda bújtak el foglyaikkal együtt az ÁVH-sok! S máris akadtak olyanok a tömegben, akik `tnllnni vélték: a bezárt emberek kétségbeesetten kopog-tatnak a föld alól! Segítséget kérnek! A tömeglélektan egy jellemző megnyilvánulására került a sor. A képzelődés, az érzékcsalódás párosulva a csata nem mindennapos drámájával és utána a csőcselék véres tobzódásával mind több és több emberrel hitette el - a valóságban nem létező - földalatti börtönök „tényét". Október 31-étől már a földet kezdték kiemelni a pártház előtti téren. Kotrógé-peket hoztak és állítottak üzembe, a Geodéziai Intézet munkatársait is bevonták a földalatti kazamaták utáni nyomozó műveletekbe. Mondanunk sem kell: hiába. A Köztársaság téri „titkos börtönök" a képzelet szülöttei voltak - és maradtak. Ma,1993-ban, amikor minden le-hetőség adva van ezen „rejtély" felderítésére, józan ésszel senki nem ad hitelt ilyen börtönök létezésének.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>