>>>>>>>>>>>>>>>>>>
Az épületben tartózkodó katonatisztek is tanácstala-nok voltak. Mező Imre ragadta magához a további kezdeményezést. Kapitulációt javasolt. Feladják az épületet és ezért „szabad elvonulást" kívánt. Spanyolországi tapasztalatai alapján a parlamenter szerepét magára vállalta. Halála körülményeit a pártállam ismét legendákba burkolta.
A „tanmese" szerint Mező Imre október 30-án 14 óra 30 perckor tűzszünetre adott parancsot a pártház védőinek. Két honvédtiszttel - Asztalos János és Papp Lajos ezredesekkel - fehér zászlóval a kezében kilépett a pártház főkapuján. S ekkor „az ellenforradalmárok sortüze áldo-zata lett. Meggyilkolták a békét kínáló pártmunkást!" -így olvashatjuk nem egy 1956-tal foglalkozó brossúrában.
A valóság azonban egészen más.
Mező Imre valóban a két honvédtiszttel hagyta el az épületet. Fehér zászló is volt náluk. Az épület főbejárata ovális helyiségében, hátuk mögött, egy csoport karhatalmista szorongott. A fehér zászló láttán a téren levő fegyveresek beszüntették a harcot. Egymásnak kiáltották: „Ne lőjetek! Ezek megadják magukat!"
Amikor Mező és a két tiszt lelépett a pártház előtti járdáról, a pártház bejáratánál tartózkodó egyik karhatalmista (nevét is tudjuk: Bozsó Imre) a nyitott szárnyú kapuból öntevékenyen, tehát parancs nélkül, tüzet nyitott a felkelőkre! Ezek persze azonmód viszonozták a lövéseit. Ebben a tűzharcban, amelynek középpontjába kerültek, esett el Mező Imre és a két honvédtiszt. Asztalos halálos lövéseket kapott, Mező Imre és Papp ezredes életveszélyesen megsebesült. Vagyis mindhárman a vakvéletlen áldozatai lettek...
Hogy Bozsó karhatalmista miért nyitott tüzet a felkelőkre, amikor épp azok bizalmát kellett volna megnyerni, nevezett erre később csak zavaros feleletet tudott adni. „Fedezni akartam Mező elvtársat!" - ezzel érvelt. Aki nekem ezt az esetet a hatvanas évek végén elmondta, az 1958-ban hivatalból ott volt azon a februári helyszíni szemlén, amelyet a Köztársaság téri csata rejtélyeinek felderítése céljából a Fővárosi Ügyészség elrendelt. Informátorom - a BM Politikai Nyomozóosztálya Vizsgálati Részlegének egyszerű beosztottja - elmondta, hogy az orvosok kiderítették: Bozsó egy úgynevezett „vegetatív -labil" idegrendszerű ember. Egy ilyen személy rendkívüli helyzetben könnyen pánikba esik. Ez történhetett vele 1956. október 30-án is. (Bozsónak egyébként később is „problémái" voltak természetével. A forradalom után a pártállam hatósága előléptette. A rendőrség állományába került. Főhadnagy lett belőle.1967-ben az utcán, egy családi veszekedés során, megint csak elveszítve önuralmát, szolgálati fegyverével agyonlőtte feleségét...)
>>>>>>>>>>>>>>>>>