Szeretném a lehetőségekhez mérten a legjobban tisztázni az ott történteket. Annál mindenképpen tisztább lesz, mint amilyen az említett topicban volt.

Itt a következő rész:

(A scannelési hibákért elnézést, biztosan nem javítottam ki mindegyiket.)

>>>>>>>>>>>>>>>>>>>

Ami ezután történt, annak megértéséhez vissza kell kanyarodnunk október 23-hoz.
Október 23-án a késő éjszakai órákban - ekkor még Hegedűs András a miniszterelnök és Gerő Ernő a párttit-kár - az Akadémia utcai MDP székházban a párt Politikai
Bizottságának javaslatára megalakult a „Katonai Bizott-ság". Ennek feladata a szervezés és kapcsolatteremtés volt a pártvezetőség és a fegyveres erők között. A bizottság elnöke Apró Antal lett, 1945 előtti kommunista párttag és Rákositól Gerőig mindenkit készségesen kiszolgáló, Moszkvához tűzön-vízen át hű funkcionárius. A Katonai Bizottság többi tagja is Apróhoz hasonló személy volt. A Bizottsághoz tartozott még a honvédelmi miniszter és a belügyminiszter is. A Katonai Bizottság tevékenységéről alig van eddig megbízható adat. A lényeg; kezdetben a párt érdekében nagy lendülettel „szerveztek". A szovjet hadse-reg fellépése tudatában és számtalan hamis hír birtokában napokon keresztül abban a tévhitben éltek, hogy a ma-gyarországi „ellenforradalmat" a fegyveres erők „néhány óra alatt" leverik. A Katonai Bizottság a Honvédelmi Mi-nisztériumban rendezkedett be. Fegyvereket gyűjtöttek, amelyekkel a rendszerhez hű kommunistákat kívánták fel-szerelni és harcba vezetni. Valamiféle 1917-es bolsevik Vörös Gárdát kívántak létrehozni - természetesen a siker minden reménye nélkül. A magyar munkásság ugyanis ak-kor már jórészben fegyverben volt és a szovjet katonai intervenciós csapatok ellen harcolt Budán és Pesten - a forradalom győzelméért.
Ma már azt is tudjuk, hogy a Moszkvából Budapestre érkezett szovjet politikusok közül Anasztaz Mikoján szo-ros kapcsolatban állt a Katonai Bizottság több emberével. Az 1917-es októberi bolsevik puccsra emlékezve, ő volt az, aki javasolta a magyar elvtársaknak a munkásosztály felfegyverzését. Szovjet támogatás (és engedély) nélkül Apró Antalék ugyanis soha nem kezdhették volna meg a „magyar Vörös Gárdák" felállítását.
Október 28-a fordulópont a magyar forradalomban. A Katonai Bizottság a Nagy Imre-féle rádióbeszédben az eddigi rezsim bukását látta. Nézetük az volt, hogy a kormány a bejelentéssel kapitulált az „utca előtt". Apró tanácskozásra hívta össze embereit. Nem tudjuk még, hogy ebben az órában a szovjetek milyen álláspontot fog-laltak el az új magyarországi helyzetben - mivel az ese-mények gyorsvonati sebességgel robogtak. Annyi biztos, hogy Apró szovjet biztatásra cselekedett - ahogy egész életében. Nem tanulván a múlt hibáiból, és abban a szilárd hitben, hogy a nagy Szovjetunió nem hagyja cserben ma-gyar elvtársaikat, a Katonai Bizottság elhatározta: puccsot szervez Nagy Imre ellen. Egy rajtaütésszerű támadás során „kikapcsolják" Nagy Imrét és kormányát. Helyébe egy kommunista katonai diktatúrát állítanak. Függetlení-tik magukat az országban zajló eseményektől.
Apró Antalék terveit a Katonai Bizottság egy tagja, a mindig is heves természetű, vérmes Földes László 1984-ben ki is kotyogta. Budapesten „A második vonalban" címen megjelentetett visszaemlékezéseiben a következők olvashatók; „A terv tartalmazta a politikai vezetők (a Nagy-kormányról van szó! - G. P. megj.) néhány napos elszigetelését. Erre azért lett volna szükség, mert akkor még nem tudtuk, hogy ki az áruló közülük. Az egész Aka-démia utcát el akartuk zárni a külvilágtól... Azt reméltük, 48 óra alatt rendet teremtünk..."
Kijelölték a katonai diktatúra fejét is. Ez a magyar királyi honvédség egykori jutasi őrmestere,1945 óta kom-munista párttag és 1956-ban a kecskeméti III. hadtest parancsnoka Gyurkó Lajos vezérőrnagy lett volna - egy kevés intelligenciával rendelkezd, de szovjethű katona.
A Földes-féle idézet - még erősen kozmetikázott formá-jában is - önmagáért beszél. A „népi demokrácia megmen-tése érdekében" a Katonai Bizottság egy bolsevik típusú államcsínyre készült. Hogy ehhez - a szovjet forgatókönyv szerint - megadják a kellő hátteret, a katonai szervezés színhelyéül a Köztársaság téri MDP pártházat (stílusosabb lett volna egy gyár az Angyalföldön) jelölték ki.
Október 28-án este így érkezett a pártházba Tóth La-jos ezredes a HM-ból, egy néphadseregbeli politikai tiszt és másnap 8-10 újabb főtiszt és beosztott tiszt, hogy e pártházi „bázisból" megkezdjék a forradalommal szem-beni tevékenységüket. Tulajdonképpen a kerületi párt-szervezetek bevonásával akarták „fegyverbe hívni" a megbízható - mármint számukra megbízható - kommu-nistákat. Fegyvereket a néphadsereg raktárából igényel-tek. Úgy tervezték, hogy ezeket honvédségi gépkocsin szállítják a város különböző helyeire az odagyülekeztetett és felállítandó „vörös gárdista" osztagok részére.
Az események azonban eljártak felettük. Október 29-én már alig működtek a városban kerületi pártszervezetek. Az MDP szétesett, a funkcionáriusok saját jövőjüket néz-ték. Az ÁVH is szétesett. A budapesti Belső Karhatalom Szamuely Tibor laktanyáját Orbán Miklós ezredes október 30-ra lényegében feladta. Embereit vagy evakuálta, vagy egyszerűen szélnek eresztette. A BM-hez tartozó „zöld ÁVH", vagyis a határőrség Budapestre rendelt alakulatait október 29-én a déli órákban érte el a központi parancs: fejezzék be a rájuk bízott objektumok biztosítását, vonul-janak eredeti körleteikbe, esetleg vissza, vidéki helyőr-ségeikbe. Az MDP Akadémia utcai központi székházát eddig biztosító pécsi „zöld ÁVH"-s egységek is ekkor hagyták el - erre a parancsra -Budapestet (Ábel László 1992-es budapesti közlése). Egy részük visszaindult a Dunántúlra, két századot - még ma is titokzatos „erők" - Érden vontak össze. Ott gyülekeztették tudniillik azokat az egységeket, amelyeket a Nagy Imre-kormány ellen november 4-én a szovjet erők oldalán kívántak bevetni.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>