Az adásban biztosan meg fogják említeni, hogy a szarvasgombát igen nehéz jól elkészíteni. Addig is, az ismerkedés kedvéért néhány jótanács: a szarvasgombát inkább fűszerként, semmint hagyományos értelemben vett étkezési gombaként használják! Feldolgozásánál kerüljük az étolajat (a hagyományos napraforgóolaj ízét élvezhetetlenné teszi! - ezt magam sem hittem, míg ki nem próbáltam), párolásra leginkább hidegen sajtolt olíva olajat, esetleg vajat, végső esetben sertészsírt javaslok. (Kínai konyhát kedvelőknek mondom, hogy mogyoróolaj is szóba jöhet, de ezt én még nem ellenőriztem, nem próbáltam.) A párolásnál azonban jól vigyázzunk: alacsony lángon dolgozzunk, mert szarvasgombánk szempillantás alatt megüvegesedhet, ízét elveszti, állaga kőkeménységűvé válik. Ilyen kis kavicsokat, sajnos magam is gyártottam nemegyszer már. A fűszerek közül a hagymát egyáltalán ne használjunk (ez nekünk magyaroknak, pláne gombászoknak igen furcsa lehet, de higgyétek el, hogy teljesen tönkreteszi a szarvasgomba ízét), a borssal nagyon körültekintően járjunk el (legjobb ha kezdetben el is felejtjük), általában véve: az erős fűszereket mellőzzük. Nagyon mértéktartónak kell lennünk a fűszerezéssel, az a manapság divatos módszer, "hogy mindenből beledobok egy kicsit és érzéssel alakítom a íztónusokat", itt nem fog működi, mert az aroma -gondolom most már nem kell mondanom- elveszik. A Magyarországon könnyen beszerezhető zöldfűszerek közül leginkább a kakukkfüvet és a borsikafüvet (ez utóbbi megállapításomat egyesek nem osztják, ám maradjunk annyiban, hogy a borsikára, mivel nagyon szeretem elfogultságot jelentek be) használhatjuk. De ismét írom, csak nagyon vigyázva! Feldolgozás előtt ajánlatos ruhakefével óvatosan megtisztítani, majd folyóvíz alatt a rárakódott kisebb földszemcséket eltávolítani, majd tisztára mosni. A hagyomány szerint ezután fehér vászonkendőre téve meg kell várnunk míg gombáink megszáradnak. Kívánatos, hogy csak közvetlenül a feldolgozás előtt vágjuk fel hajszálvékony szeletekre a termőtesteket. Vékony héjukat nem szükséges eltávolítanunk. Tapasztalatlanabb gasztronómusainknak barátaimmal javasolni szoktuk; hogy eleinte legjobb, ha a frissen elkészült, még forrón gőzölgő készételeinkre tesszük rá a szarvasgomba szeleteket. Módszerünk amilyen egyszerű, olyan káprázatos eredményt tartogat: néhány perc alatt csodálatos, semmi máshoz nem hasonlítható íz- és illatanyagokat csalhatunk elő "boszorkánytojásainkból". A feldolgozásnál a nagyon könnyű madeira bor szokták használni. Sajnos a magyar vörös borok igen testesek, nagyon nehéz megtalálni azt a könnyedséget bennük, ami szarvasgomba elkészítésekor szükégünk lesz, én leginkább talán a félédés a tihanyi zweigeitet, a villányit, szekszárdit javaslom a serpenyőbe, az elvárt minőséghez szerintem a tihanyi áll a legközelebb. Fogyasztásra pedig -persze ez az ételtől is függ- szintén könnyű, de már fehér bort ajánlanék. Ebben már királyok vagyunk. Szükséges még megjegyeznem, hogy mi leginkább a Nyári szarvasgombával (Tuber aestivum és a nagyon hasonló, ám jó magyar névvel nem rendelkező Tuber mesentericum) és a Vörös szarvasgombával (Melanogaster variegatus, alias Red Truffle) kísérletezgetünk. Sokan szeretik még, a Homoki szarvasgombát (Terfezia terfeziodes, homokon leginkább akác alatt jó eséllyes kereshetitek), de én nem szívlelem, mert nyersen kifejezett dögszaga van (Jönnek is rá a döglegyek!), sőt nyersen enyhét mérgező, tehát feltéelesen ehető, csak feldolgozásnál nyeri el a kellemesnek mondható, édeskés ízét. Egyébként úgy tudom, hogy feldolgozva nincs is mérgező földalatti gomba, feltételesen pedig -mos más nem jut eszembe-, csak ez a Homoki szarvasgomba okozhat némi galibát.
Még annyit, hogy a franciák biztosan nem fogják említeni, hogy nem a Tuber melanosporum a legjobb szarvasgomba. Ám az olaszok nemzeti kincse, a Tuber magnatum, legalább ilyen jó. Szóval a francia a melanosporumra bukik, az olasz meg a magnatumra. Igazságot úgy lehetne szolgáltatni nekik, ha azt mondjuk, hogy a melanosporum a legfinomabb fekete, a mangatum pedig a legfinomabb fehér szarvasgomba.
Magyarországon az orosháziak "szarvasgombás libamáj" konzervében találhattok a legális kereskedelmi forgalomban szarvasgombát. Ebbe információim szerint Tuber melanosporumot tesznek.
A hamisítás pedig külön iparággá fejlődött, pl. Tuber melanosporum gyanánt a nyári szarvasgombával és megfelelő aromaanyagokkal kiválóan lehet becsapni a tájékozatlanabb vásárlókat. Sőt igen olcsón és nagy mennyiségben lehet importálni kínai szarvasgombát, amit feldolgozva értékesebb szarvasgombaként tovább lehet adni.

Nem véletlenül voltam ilyen hosszú. Psilon2 ajánlatán elindulva megnéztem a javasolt magyarországi szarvasgombász oldalt. De találtam más oldalt is. Én azt hiszem, hogy sok minden érdekesség azokon nem szerepel, részben tudáshiány, részben tapasztalat hiánya, illetve szándékolt elhallgatás, ködösítés okán. A gombák fényképe pl. fordítva több helyen fejtetőre állítva szerepel, a leírások az idézett Hollós könyvből valóak, úgy hogy ezt a körülményt meg sem említik. Az árusításra felkínált gombakészítménynek nincs OÉTI engedélye sem! De írtam már, hogy a témában elfogult vagyok, szűrjétek le a konkulúziót Ti a leírtak alapján.

Befejezésül annyit, hogy a szarvasgombák Magyarországon jelenleg nem tartoznak a hivatalosan árusítható gombák körébe.

Kopáncsi