A Hühnerkeule összetétel utótagját képező mai német Keule ’bunkó, buzogány’ szó régi, középfelnémet kūle ~ középalnémet kǖle alakját vették át igen korán a szláv nyelvek, és ebből lettek az említettem ukrán куля (kulja) ’mankó’, kuža ’vödörtartó rúd, kútostor’ stb. szavak.

Ez az átvétel azonban jóval a családnevek kialakulásának korszaka előtt zajlott le, amikor a német nyelv hangzása még eltért a jelenlegitől (és bizonyos mértékben a szlávokétól is). Emiatt az az etimológiai kapcsolat amely a közszavak esetén fennállt, a vezetéknevek esetében már kiesik, tehát családnévként a német Keule szóból nem alakulhat ukrán Куля (Kulja), szlovák Kuža vagy akár délszláv Kulja ~ Куља, illetve ez utóbbiakon keresztül vagy akár közvetlenül a magyarban Kulja ~ Kulya. Ilyen alakulás már csak szláv alapon, a szláv közszói jelentésből eredhetett.