Az, hogy egy járás székhely a járás összes önálló településéről naponta minimum háromszor elérhető legyen követlen közösségi közlekedési eszközzel az jogos elvárás.

 

De a 176 járásunk nagyon nem egyforma.

A Bélapátfalvai járásban talán 8000 fő él.

Míg a legnagyobb járásunk - amiben nincs MJV - a gödöllői ahol kb. 160.000 lélek lakik.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Magyarorsz%C3%A1g_j%C3%A1r%C3%A1sainak_list%C3%A1ja

 

Mivel a járás székhelyen politikai okokból túl sűrűn változtak, így sok járáson belül az úthálózat nem követte ezeket a változásokat, azaz nem volt szerves a fejlődés.

 

így hiába rendelte el a politika az első mondatot, a rendeletbe mindjárt bele kellett tenni egy kiskaput is : Ennek a kötelezettségnek a teljesítéséből a miniszter adhat felmentést.

És adott is.

 

Még a törvény előkészítés időszakában példálóztak kormánypárti és ellenzéki politikusok azzal, hogy Nagykovácsi és Solymár a Budakeszi járáshoz tartozik, hogy szervezzen oda a szolgáltató napi 3-3 járatot úgy, hogy az ne legyen igen hosszú és vállalhatatlanul kényelmetlen.

 

Azért nem szabolcsi esetekkel példálóztak a képviselők mert a szabolcsi helyzetet nem ismerik de a budai agglomerációt igen.