Továbbá mindenkinek lehetősége volt pályaválasztáskor úgy dönteni, hogy ide vagy oda megy továbbtanulni. Ha nem tudta, mennyit fog keresni a végzettségével, akkor így járt (mint pl. én) - vagy nem érdekelte. A focista pedig gyerekkorrától erre tette fel az életét. Ha megnézem saját végzettségem, mennyit szántam igazán rá, messze nem annyit, amennyit lehetett volna. De viselem is a következményeit. [Hosszútávon pedig továbbra sem döntöttem úgy, hogy valami jövedelmezőbbet kezdek tanulni, ezzel duplázva a rossz döntést.]

A probléma nyilván azzal lehet, hogy mennyire piaci alapú a dolog. A fogorvost magánban a páciensek tartják el. Az állami fogorvost elméletileg én fizetem, de hiába a sok adóm, ahhoz képest nem könnyű odajutni, tehát ilyen értelemben tőle is lehetne irigyelni a pénzt, miközben ő csak áldozata a rendszernek, mert amúgy biztos sokat dolgozik. Ügyvéddel szerencsére nem volt dolgom, ott inkább vicces, hogy milyen pénzeket tudnak lepattintani egyetlen szerződés megírásával.