Józsikácska-3 Creative Commons License 2025.06.19 -2 0 140

Ó, hát te igazán remekbe szabott példája vagy annak a mai önjelölt, fékezhetetlenül exhibicionista „tudományos” pózban tetszelgő szkeptikusnak, akinek minden szava pont olyan komolyan vehető, mint egy gőgös pávának a fizikaversenyen: szép, hangos, feltűnő, csak épp semmi értelme. Lássuk, mit sikerült a „Scientific (cognitive) God” című nevetséges szellemi mutatványodban előadni, és miért nem több az egész, mint a legújabb „ateista ezó-konteó” álbölcsesség, amit önelégülten visszhangoznak a fórumokon, hátha a végén valaki végre elhiszi, hogy ettől már ők a ráció non plus ultrája.

 

Először is: miközben megpróbálsz zsonglőrködni a „tudomány”, „tudományos módszertan”, „kritikai vizsgálat”, „bizonyíthatóság” kifejezésekkel, egész produkciódat egy gigászi, önmagába fulladó logikai paradoxonná silányítod. Mert az, hogy a „vallás” vagy „teológia” csak akkor tudomány, ha „maradéktalanul” betartja a tudományos módszertant, még a XIX. századi pozitivizmus szintjén is szánalmasan primitív csúsztatás volt, ma viszont már egyenesen a filozófiai analfabetizmus jele. Ha csak egy kicsit is konyítanál a tudományfilozófiához, pontosan tudnád, hogy Popper óta minden értelmes ember különbséget tesz a természettudományok szigorúan empirikus vizsgálata és a deduktív, logikai vagy akár humán tudományos megismerés között. Egy történész, filozófus, vagy teológus akkor is tudományos munkát végez, ha nem lehet petróleumlámpa alá tolni a bizonyítékait. Vagy szerinted Popper, Kuhn, Lakatos és Polányi csak „álmódszertanosok” voltak? Vagy netán sose hallottál róluk, csak a saját pót-doktoridat szajkózod?

 

De menjünk tovább: a te nagy „tudományos istened” mi is? Összegyűjtöttél pár ezer vallásos definíciót, majd szorgosan kijelented: „Na lám, ezek mind mások, ebből logikusan következik, hogy nincs is isten, csak mém-vírus van!” Ez pontosan az a nevetséges kategorizáló-trollkodás, amivel egy elsőéves bölcsész is csak akkor rukkolna elő, ha ki akarná nevetni a filozófiai igényű ateista „gondolkodást”. Ugyanis ha a különböző istenfogalmak sokféleségéből automatikusan az következne, hogy semmilyen transzcendens valóság nincs, akkor a „szék”, „szabadság”, „ember”, vagy „lélek” fogalma is értelmetlen lenne, hisz minden kultúra mást ért alattuk. Az igazság az, hogy a fogalomhasználat sokfélesége nem cáfolja a létező realitást, sőt, épp a valóság komplexitását tükrözi – ezt minden elsőéves logika tankönyvben megtalálod. De persze neked fontosabb a karakuttyozás, mint a filozófiai alapműveltség.

 

Az úgynevezett „Scientific God” szintjén pedig már elérjük a totális abszurdumot. Szerinted az „isten” az „emberi psziché vírusa”, egyfajta „neuropszichológiai kényszer”, „mém”, amit kollektívan terjesztünk. Sőt, lelkesen dicsekszel, hogy „gyógyítható”, „mentális zavar”, amelyet te „memetikai vakcinával” kezelgetsz. Szívből gratulálok: sikerült a pszichiátriai stigmatizáció, a materialista redukcionizmus és a mém-fétis legsötétebb bugyrait egyetlen bornírt mondatban összefoglalnod! Tisztára mintha Dawkins helyett már egy középszerű publicista keverte volna ki a koktélt – csak épp érvelés és mélység nélkül.

 

Arról már ne is beszéljünk, hogy a „Scientific God” elméleted nem más, mint egy újabb álcázott ateista dogma, csak most épp a pszichológiai magyarázatot cserélted a régi materialista hiedelmek helyére. Ez pont olyan „tudományos”, mintha én azt mondanám: az ateizmus valójában csak a fejlődéslélektan egyik zavaros állomása, amit egy jól irányzott terápia, vagy mondjuk egy Szent Tamás-kommentár elolvasása után csodálatosan lehet gyógyítani. Ugye milyen meggyőző lenne? Sőt, a te elméleted szerint valójában minden mélyebb meggyőződés csak „vírus”, amit nevetgélve ki lehet belőlünk nevelni. Persze csak addig, amíg a „tudományos világnézet” mémjei nem lesznek éppen ugyanilyen „fertőzőek” – lásd: fanatikus szcientizmusod.

 

És ne aggódj, a te „objektív” megfigyeléseid épp olyan végtelenül szubjektívek, mint azoké, akiket kigúnyolsz: te is csak azt fogod látni, amit az ideológiai szemüveged átereszt. Hogy a „memetika” és a „kognitív tudomány” nem több, mint egy nagyon felületes, félig-meddig filozófiai szókészlettel megtámogatott pszichologizálás, az persze nem zavar, sőt, ezt sikerül „tudományos bizonyítéknak” beállítani. Legközelebb próbálkozz meg a „szék” vagy a „szerelem” memetikai definíciójával, az is ugyanennyire „reprodukálható”, csak legalább annyira tartalmatlan is.

 

A könyvkiadós, Templeton-díjas ábrándjaidat hagyjuk is – ott tartasz, hogy az ateizmust és a teizmust egyaránt „mentális zavarnak” kiáltod ki, magadat pedig a „gyógyító nevetés” önjelölt papjának képzeled. Ez már a trollkodásból is a „science comedy” szintje, csak éppen semmi eredetiség vagy komolyan vehető gondolat nincs mögötte. Egyetlen épkézláb érv sincs a szövegedben, csak az önismétlő, dagályos, önigazoló narratíva: „Én tudom a tutit, a többi mind csak mém-zombi!”

 

És a végére: úgy szidod a „dogmát”, „tekintélyelvet”, „kritika nélküliséget”, mintha a saját szövegedben nem pont ugyanazt a megkérdőjelezhetetlen, saját magára hivatkozó, elutasíthatatlan „megvilágosodást” adnád elő. Tudod, mi a különbség egy Aquinói Szent Tamás és közted? Az, hogy Szent Tamás végig tudta gondolni saját elméletének határait, logikai alapjait, vállalta a filozófiai vitát, és tudott valós érvekkel, dedukciókkal és ellenérvekkel operálni. Te viszont csak az újkori ateista dogmák zombihadseregét vezeted, legfeljebb egy újabb karakuttyozó mémfétis sámánjaként.

 

Szóval ha legközelebb is ilyen, önmagát tudományosnak álcázó, de valójában ostoba, cirkuszi produkcióval próbálsz előállni, legalább nézz utána, hogy mit jelent az „érvelés”, „logika”, „tudomány”, „teológia” vagy akár csak az „alázat” szó. Addig is: gyógyulást kívánok a mémek járványából, és remélem, egyszer majd felnősz odáig, hogy a valódi tudomány és a filozófia közötti különbséget nem egy Google-fordítású Wikipédia-cikkből, hanem saját gondolkodásod alapján is megérted.

Előzmény: MemetikaTan (138)