Az az igazság, hogy nagyon sajnálom a Földvári gyereket, különösen, hogy változatlanul Európa-klasszisnak tartom (erről már tavaszi szereplése során többször írtam). Bár inkább nem is sajnálom, hanem felnézek rá, mert ez is tükrözi azt a fajta alázatot, amit meccsről-meccsre lehet a játékán látni.

Egy kis történet ezzel kapcsolatban.
Amikor tavasszal a Vác ellen számolatlanul rúgtuk a gólokat, és maga Földvári már az uccsó két hazain összesen 3 gólpasszt adott, látszott, hogy 6-7-nél elérkezettnek látta az időt, hogy esetleg ő is próbálkozzon. Erre aztán lehetősége is nyílt, és nem a szélen húzta meg, hanem inkább befele cselezett egyet, amivel lövőhelyzetbe került. Ez pont előttünk történt, és valahogy a mellettem levőkön is érződött, hogy mindenki egy jó lövést vár tőle (mintegy megkoronázva saját maga és a csapat aznapi szereplését). Lőtt is ballal (hiszen ne felejtsük, hogy két lábas játékos!!!), de valami elképesztően rosszul találta el (valószínűleg a nagy igyekezetben), a labda pattogott-gurult-vánszorgott, míg nem megrezdült a háló! És akkor valami elképesztő energia és öröm szabadult fel a srácból, szaladt ide-oda, látszott, hogy megszűnt minden körülötte, mintha egy gyerekkori álma teljesült volna be! Nem tudom ki hogy volt azzal a góllal, de én úgy éreztem, mintha én lőttem volna, annyira drukkoltam neki!

De hozzá kell tenni, hogy volt már ilyen, amikor a focistáink erre hivatkoztak, hogy már nincs mit enniük, meg egymásnak dobják össze a pénzt kajára (tavaly ősszel) és ezért nem tudnak a focira összepontosítani; aztán, mikor a klub minden adósságát rendezte irányukban, akkor sem táltosodtak meg. (A Bárányos akkor is ugyanúgy sétálgatott, mint az éhhalál küszöbén.)

Sajnos, hogy ilyen körülmányeknek kell lennie egy klubnál, de még néhány évig nem is lesz ez másképp. Azért nem is kell annyira nagyraértékelni az ügyet (bár elbagatelizálni sem), mert a magyar gazdaság sok egyéb területén sincs ez másként. És mivel a labdarúgócsapat mostmár mint gazdasági társaság szerepel, nem is tudja magát függetleníteni a magyar gazdasági élettől. Azonban én ezt a részét elég optimistán látom, néhány éven belül (2-3 évre saccolom)rendeződni fognak a dolgok. (Sokkal szomorúbb, hogy a labdarúgásunk 20-30 év múlva érkezik csak vissza az európai elitbe - talán a klubcsapatok már korábban.)