ha majd megdörren az ég
és hallom erődet
nem fogok félni
akkor sem tetőled

villámok szaggatnák
e beteg világot
ültethetnél belé
olyan sok virágot

de elmarad viharod
még eső sem esik
fájó létezésem
darabokra esik

csendben vársz döntésre
nehezen születik
napok a perceket
folyton ismételik

nehéz úton járok
kényszerből, vagy önként
segíts élni újra
régi elődömként

szavad csak suttogás
nem hallom már őket
teríts még elébem
erdős legelőket

népem ott élhetne
ha véded Istenem
utadat nem látom
s tán nem is ismerem

csendesedek lassan
megnyugszik a lelkem
kimegyek öntözni
éledjen a kertem