Nézzük csak meg alaposabban ezt a novellát.
1, Az elemzés során nincs módunkban betekintést nyerni a mű keletkezésének körülményeibe, és az időpont sem ad komoly támpontot. Nincsenek meg a mű egyéb társalkotásai, amelyek elősegíthetnék, hogy a művészt foglalkoztató alapgondolatokat pontosan megfogalmazhassuk.
Egyetlen kiindulópontunk maga a novella lehet.

2, Megjegyzések a tartalom és a forma kapcsolatáról:
Tetszetős ugyan, hogy a bekezdések ránézésre körülbelül ugyanakkorák, de nem találunk erre a megoldásra tartalmi magyarázatot.
Egyes bekezdések több tartalmi egységet is magukba foglalnak, amely lehetne stílusteremtő eszköz, de mások csupán a klasszikusnak mondható egy gondolatnyi egységet jelentik (pl. az első: hely+idő meghatározása; névmagyarázat; felépülés oka és kezdeti körülmények; nagy ugrás: új dinasztia és várakozások; kapitány későbbi tettei, DE: a harmadik bekezdésban csak az alkapitány jellemzése, tettei és a fegyvermester ehhez szorosan kapcsolódó reakciója olvasható: ez valóban egy zárt egségnek tekinthető!)

3, Kövessük az eseményeket bekezdésről bekezdésre!

3,1, Az első bekezdésben második mondata az író szándéka szerint előkészítené a konfliktust, de ezt a szerepét nem tudja betölteni.
Ez a mondat ugyanis kiemeli a vár nevét, de egy -a történet szempontjából meglehetősen- félrevezető magyarázatot fűz hozzá. Ez a mondat ugyanis azt sugallja, hogy a vár büszkesége illetve csúnyasága, "esztétikai és szellemi" problémái fogják az alapkonfliktust meghatározni, de -mint később kiderül- ehhez a történetnek semmi köze sincs. Tehát ez nem a leglemgfelelőbb eszköz a konfliktus előrevetítésére.
A harmadik mondat második mellérendelő szerkezete tartalmazza a konfliktus megalapozását. Talán szerencsésebb lett volna, ha a szerző nem egy mellékmondatot szán ennek a meghatározó jellegű mondanivalónak. Ha egy önálló mondatban olvashatjuk, hogy "sosem tudta ellátni feladatát. A kincstár elfelejtett fegyvereket adni a zsoldosoknak." akkor drámaibban hatott volna.

Viszont a a történet lendületének megfelel ez a szerkesztési mód. Nézzük csak meg ezt a mondatot és az ezt követő hármat! Hajszálpontosan ugyanarra a sémára épülnek:
A+B+C, ahol megtalálható az
"A" de "B" mert "C";
"A" ebből következően "B" de "C";
"A" és "B" de "C".
Fontos, hogy ezekben az összetett mondatok mindegyikében megtalálható egy ellentétes kapcsolatú mellérendelő mellékmondat. Ezzel biztosítja a szerző, hogy a hosszú mondatok ellenére is megmaradjon a történet lendülete.

Szólj, Hamster, ha fojtassam.