Te aki még nem tudod milyen az Isten, és nem váltál az ellenségévé

Eljön majd a számodra a pillanat, amikor sírva fakadsz

Egyrészt a szeretetétől

És másrészt a felismeréstől, mit nem tettél meg Érte

És hogy mit megtett érted

Könnyeid belülről omlanak

Sosem hagyott el téged, és folyamatosan kereste a társaságodat

Hogy eddig kerülted a tekintetét, most majd keresed

Feloszlik a köd, a tél tavaszba fordul