Mint ahogy ma sem, akkor sem volt garantált ez a kimenet. Ahhoz toborzóra kellett volna menni, vagy valaki éles szemű kiszúr és elcipel valamelyik klubba. Ez utóbbira volt példa Varga Zoli is... 

De nem is ez volt a lényeg. A "rendszer" előnye az óriási merítési lehetőség volt. De még akkor is elkallódhatott a nemfelfedezett tehetség. Ma, hol van ez a gyerek mennyiség? Méginkább azok, akiket ujjgyakorlatok helyett, jobban vonzana a lábgyakorlat izgalma? Na látod. Itt van a kutya elásva.

Erre jön az adalék. Szülő szeretné fociztatni a gyereket, függetlenül a sarj tehetségpotenciáljától, és hajlandó is fizetni érte. Aztán pár év múlva, mire egy egyeneset tud rúgni a labdába, viszi is egy határral odébb. Közben elfoglalja a szegényebb, de jobban megáldott társától a helyet, aki feltehetően a körülmények miatt nem is tudna nyugatra menni. A többiek maradnak, és mi szapuljuk az UP nevelést ezerrel.

Saját házunk táján maradva, ahogy hallom, az elmúlt pár UPből kiöregedett játékosgárda így is köszöni a lehetőséget, és egy hijján a mennyei különböző szintjén rúgja a bőrt, keresi kenyerét... de az is igaz, hogy az ocsú között egyre nagyobb számban búzaszem is előfordul már. Azt is hallom, hogy külföldről hoznak hozzánk lurkókat. Ez két gondolatot ébreszt bennem: ugyan miért, ha ilyen pocsék az UP nevelésünk? És, hol vannak a magyar gyerekek, akik helyett ők játszhatnak?