OK, béke van (megenyhültem (ez valószínűleg senkit nem érdekel), remélem, nem voltam nagyon undok, talán túl kategórikusnak tűnt a véleményed, meglehet, az enyém is az), igazad van, a hozzászólások fényében az ilyen jellegű viszonyok úgy tűnik inkább riasztóak (vagy legalábbis riasztónak tűnnek), holott meg lehet ezt "csinálni" úgy is, hogy mindenki "jól jár" :), s csak ismételni tudom magamat, irigylem, ha valaki olyan helyzetben van/volt, hogy mindig problémamentesen rendezte/rendezi le a dolgot. A nagy titok még mindig érdekel, mindazonáltal nem tudok szabadulni attól a képzettől, hogy az ilyen jellegű kapcsolatok problémamentessége csak rövid idejű (egy hétvége, egy konferencia, stb.) viszony(?!) esetén lehetséges, és ez számomra együtt jár valamiféle felszínességel, mondhatnám - ha undorítóan akarnám jellemezni - a vegytiszta szexualitásra épül.
Szóval na, szeretem megadni a módját, ha már belekezd az ember, akkor ne csak egy gyertyafényes vacsora férjen bele a kétnapos konferencián, tartson már ki valameddig, tartozzon hozzá néhány nyaralás, beszélgetés, séta, stb.
Igaz, akkor már olyan viszonyról beszélünk, ami jócskán magában rejti azokat a veszélyeket, amikről emitt alant beszél mindenki.
Gyanítom, az érzelmi zavarok kialakulásán, az identitástudat bizonytalanná válásán kívül szervezési anomáliák, pénzbeli (nyomoros) helyzet az oka sokszor, hogy nem tud úgy működni egy ilyen viszony, hogy a végén mindenki úgy érezze, valami pozitív élményben részesült.
Szóval számomra demoralizáló lenne az a helyzet, ami a volt főnökömmel esett meg, midőn ment a barátnőjéhez, a barátnő gyereke történetesen aznap reggel később indult iskolába, s egymás mellett elhaladván a panelház lépcsőházában udvariasan üdvözölték egymást:
- Csókolom Laci bácsi
- Szervusz Sanyika
Aztán beérve a lakásba egymásnak estek.
Szóval nehéz megvalósítani azt az élethelyzetet, ahol nem pusztán arról van szó, hogy "...na, csütörtök reggel van két szabad órám, akkor (kell) kefélni (ezt a szót is utálom, de rettentően), mert akkor szabad a kégli...", hanem úgy élhet az ember egy "másik életet", ahogy független, feleség, gyerek nélküli boldog ifjonc korában.
Én úgy vélem, csak így érdemes, de hát ennek komoly feltételei vannak.

Bocs, ha hosszú voltam (ismét), nyilván önigazolást keresek én is bűnös életvitelem miatt, s belefeledkezem abba a vágyálomba, amibe valószínűleg sokunk, akiknek nem jött össze az egyetlen sírig tartó, nagy, mindent legyőző, beteljesült szerelem, hogy jó lenne több élettel rendelkezni.
uff
hollandi