Üdv Mindenkinek!
Tegnap volt 15 éve, hogy bronzérmesek lettünk. Életem egyik legnagyobb sportélményére, amíg élek, emlékezni fogok. Készítettem egy visszatekintést, 2020-as Németh András-interjúm felelevenítésével, fotókkal, statisztikával. A bronzcsata után, rendeztünk egy közös ünnepséget, pár képet erről is feltettem. A komplett anyag Facebook-oldalamon található.
Ide csak a 2020-as (a 10. évfordulóra készített) Németh András-interjúmat teszem fel.
Ma tíz esztendeje, hogy a Váci NKSE felnőtt női csapata, a 2009/2010-es idényben bronzérmet szerzett a magyar bajnokságban. A szép és emlékezetes évforduló alkalmából Németh Andrással, a sikerkováccsal, a klub jelenlegi szakmai igazgatójával, akkori klubigazgató-vezetőedzőjével idézzük fel a sokunk számára emlékezetes eseményeket, a klubtörténet eddigi legjobb eredményét.
-Ha a tíz évvel ezelőtti, klubtörténeti sikerre, a bajnoki bronzéremre emlékezünk, mi jut elsőként eszedbe?
Németh András: A harmadik helyért folyó rájátszás második, békéscsabai meccsének végjátéka, amely a bronzérem kulcsát jelentette. Alapszakaszbeli kitűnő szériánk, amikor a győri szoros vereség után tíz meccset megnyertünk zsinórban. Ez talán a klub történetének legjobb sorozata. Nagyon sajnáltam, hogy a bronzos sikertörténetet nem lehetett jobban kifuttatni, kiaknázni az elkövetkező időszakban, főleg az anyagi nehézségek miatt.
Nagyon büszke vagyok rá, hogy elég hamar sikerült összerakni a csapatot, amely fél év után már nagyon komoly eredményeket ért el.
-Most is tartó, gazdag és nagyon eredményes pályafutás áll mögötted, hová helyeznéd a Váci NKSE-vel elért bajnoki bronzérmet?
Németh András: Komoly sikernek érzem, de nem lehet minden eredményt mindig csak számokkal mérni. Az a szezon egy nagyon jól sikerült meló volt, rövid idő alatt. Tudtuk, hogy honnan indulunk és hová fogunk megérkezni. A csapat kihozta magából a maximumot. Nagyon büszke vagyok a klub történetének legjobb eredményére, 2009-től életemnek komoly része lett a váci kézilabda. Úgy érzem, hogy a bronz megszerzése után, a további években is kihoztuk az adott csapatokból a maximumot.
- Szerinted mik voltak a legfontosabb összetevői az akkori nagyszerű sikernek?
Németh András: Csúcson lévő játékosokat tudtunk idehozni: Tóth Tímeát, Lucia Uhrakovát, Herr Orsolyát, és Temes Bernadett is felzárkózott hozzájuk, ők vitték a csapatot. Jó kiegészítő emberekből, Farkas Veronikából, Barján Biankából, Klivinyi Kingából és Juhász Edinából jó játékosok lettek. A széleken ugyan voltak kisebb problémáink, mint például Vaszari Virág sérülése, de mindenki kihozta magából a maximumot.
Sikerült egy nagyon jó közösséget kialakítani, amelynek motorja Lucia Uhrakova volt, aki tudása, képességei, lelki alkata alapján igazi vezére volt a csapatnak.
Vác városa nagyon várta a sikert, érezhetően fontos volt, hogy legyen egy jó csapata ennek a kisvárosnak. Ez a siker, a bajnoki bronzérem is kellett ahhoz, hogy a mai napig, folyamatosan ott lehessen az NB I-ben.
-Hogyan emlékszel vissza, mik voltak a dobogó harmadik fokára vezető út legfőbb mérföldkövei?
Németh András: Voltak a csapatot az élmezőnybe juttató játékosai, mint Tóth Tímea, Lucia Uhrakova, Herr Orsolya és Temes Bernadett. Szisztematikus csapatépítés, amelynek egyik jelentős állomása volt a Fradi elleni, őszi, idegenbeli győzelmünk. Amint már korábban is említettem, a Győr elleni papírforma-vereség utáni tízes győzelmi szériánk, amikor minden meccsből teljesen ki tudtuk adni magunkból a maximumot, és kialakult az a csapat, amelyre gondoltam.
Az alapszakasz utáni válogatott-program, sajnos, rosszul hatott ránk, hiszen Tóth Tímea megsérült, de így is játszatták. Akkori egyik nagy vetélytársunk edzője, a válogatott edzője is volt egyben. Elsősorban Timi sérülése miatt, a Debrecen elleni rájátszásban, sajnos már nem volt igazán esélyünk.
-Esetleg lenne olyan momentum, amit mai fejjel, másképp csinálnál?
Németh András: A gazdasági vezetés felvállalása nagy hiba volt, mert ez nem igazán feküdt nekem. Továbbá, nem voltak olyan szintű munkatársaim, mint akik most vannak a klubnál. Gondolok itt Kirsner Erikára, Szilágyi Zoltánra és fiamra, ifj. Németh Andrásra, többek között.
-Hogy érzed, mennyire sikerült profitálnia neked, a csapatnak és a klubnak, a városnak, a régiónak az akkori sikerekből?
Németh András: Korábban említettem, nagyon sajnáltam, hogy ebből a sikertörténetből nem lehetett jobban profitálni, főleg a bekövetkező financiális problémák miatt. Mostanra, ezt sajnos kevesen tudják, nagyon komoly utánpótlás-alapja van a klubnak, elsősorban a nógrádi és észak-pest megyei régióban. Számos iskolával és csapattal van együttműködési szerződése, és folyamatos a jelentkezés. Az Akadémia helyzetéről elmondhatom, hogy most már szinte tökéletes!
-Melyik volt a bronz-szezon legemlékezetesebb eseménye számodra?
Németh András: A bronzérmet eldöntő rájátszás második, békéscsabai mérkőzése, amikor a sírból hoztuk vissza a mindent eldöntő, harmadik meccs lehetőségét Vácra.
-Melyik volt a bronz-szezon legfelejthetőbb emléke számodra, ha volt ilyen egyáltalán?
Németh András: Tóth Timi sérülése, és a Debrecen elleni rájátszásbeli vereségek.
-Velünk szurkolókkal kapcsolatosan, hogyan emlékszel szerepünkre, támogatásunkra a történésekben? Kritikára is jöhet, mert tanulhatunk belőle!
Németh András: Ahogy én az előzményeket láttam: Vác egy kisváros, amelynek jó, hogy az NB I-ben van egy aranyos, kedves, szerethető csapata, akivel jól érezhetik magukat együtt a szurkolók. Mi viszont egy kőkemény profizmust akartunk bevezetni, olyan módon, hogy a csapat a pályán, és azon kívül is önmagát adja. A játékos egy nagyon szabályozott életmódot él, erre nagyon kell figyelnie mindenkinek. Célunk volt, hogy egy normális kapcsolat legyen a lányok és a drukkerek között, amikor mindenki tudja, hol vannak a határok. Akkoriban Vácon nagyon szokatlan volt ez a mentalitás.
Nagyon pozitívan vélekedem a váci szurkolókról! Az akkori drukkerek úgy 70-80 százaléka mai is ott van a meccseken, és szinte ugyanott foglalnak helyet, csak egy kicsit korosodtunk. Ez egy nagyon komoly dolog, és nagyon örülök neki!
-A Békéscsaba ellen mindkét alapszakaszbeli meccset megnyertük. A bronz-csatában, a váci vereség után, a Viharsarokból, a sírból hoztuk vissza a bronz-esélyt, Tóth Timi időntúli, felállt fal elleni, szabaddobás-góljával, majd a megnyert hetespárbajjal. Hogy emlékszel vissza ezekre a sokunk számára feledhetetlen percekre?
Németh András: Nagy ellenszélben játszottunk. Egy gólos vezetésüknél, harminc másodperc volt hátra, és Mátéfi Eszter időt kért. Támadásuknál nem akarták rálőni, így passzívot fújtak, mi pedig el tudtunk indulni. Ebből jött Tóth Timi időntúli szabaddobás-gólja, majd győzelmünk négy értékesített, és Sipeki Flóra két kivédett hetesével. Tényleg a sírból hoztuk vissza a meccset!
-Mindent összevetve: a keret erőssége, a szakmai stáb felkészültsége, a gazdasági háttér, a városi támogatás, az edzéslehetőségek, a szurkolás minősége alapján, szerinted, végül milyen eredmény született: reális, vagy megszerezhettük volna az ezüstöt is, vagy erőn felül teljesítettünk?
Németh András: A második hely járt volna ennek a csapatnak! Javarészt külső körülmények miatt vesztettük el az ezüstérmet. A bronzérem alapvetően dukált nekünk, tudásunk alapján az ezüst is megszerezhető lett volna.
Köszönöm szépen a beszélgetést!
