Megpróbálom összefoglalni a gondolataimat erről az ügyről.
Előre bocsátom, hogy semmit sem tudunk Vásárhelyi Mária indokairól. Lehet, hogy nem kapta meg a leveleteket, (nyaral, beteg, dolgozik, külföldön van, vidéken van, elromlott a gépe, stb.) lehet, hogy nem érdekli, lehet, hogy olvas bennünket, lehet, hogy sosem hallott rólunk.

1. Vásárhelyi Mária közszereplőnek tekinthető, jogi értelemben tehát tűrőképességének nagyobbnak kell lennie az átlagosan elvárhatónál.
2. Vásárhelyi Mária nem politikus, nem választott tisztségviselő - következésképpen a nyilvánossággal szemben nincsenek kötelezettségei. Magyarán ha akar, akkor vitatkozik, ha nem akar, akkor nem. (Ez a "nem jön, tehát gyáva" elég óvodás gondolkodásra vall.)
3. Az ember nem jár ok nélkül valahová, ebből következőn Vásárhelyi Máriának el kell döntenie, hogy talál-e magának elegendő okot arra, hogy eljöjjön közénk. Ilyen ok lehet az, hogy vitatkozzon ezzel a társasággal csak úgy, vagy valamilyen célból. Ilyen cél lehet az, hogy tanul a vitából, meggyőz másokat a saját igazáról, stb.

Én az ő helyében nem jönnék ide és azt is megmondom, hogy miért.
Semmilyen épkézláb magyarázatot nem látok arra, hogy előítéletes gyalázkodókkal szóbaálljon.
Semmilyen lehetőségét nem látom annak, hogy ilyen hangulatban értelmes vitát folytasson, aminek értelmes eredménye lehet. Az eddigi hasonló viták eredménye csüggesztő, értelme a megjelenők számára csak annyi, hogy némi publicitáshoz jutottak és kapcsolatot ápoltak a híveikkel. Vásárhelyi Máriának - nem lévén politikus - erre nincs szüksége. Ha valakivel beszélgetni akar, vajon miért tegye azt nyilvánosság előtt?
Én így gondolom, és a helyében nem jönnék. Hogy Vásárhelyi Mária mit gondol valójában, azt persze nem tudom.