Mielőtt Lindultunk Portugáliába, az összes már ott járó ismerősünket megkérdeztük, hogy mit érdemes megnézni, kipróbálni. Egy barátunk ajánlotta, hogy kóstoljuk meg a fejohadat (asszem fezsoádá-nak kell ejteni, ha valamit elböktem, plz javítsatok ki) amiről még ennyit mondott, hogy az egy "húzós babkaja". Tekintve, hogy az illető minden addigi ajánlata nagyon bejött, minden alkalmat kihasználtunk: ha étterem közelében voltunk, bementünk megkérdezni, hogy van-e fejohada, de mindenhol rázták a fejüket, volt aki kinevetett minket, mást "finomabbat" ajánlottak, volt aki azt mondta: "olyan büdöset mi nem készítünk". Két hét után, Lisszabonban a pályaudvar melletti restiben végül is rátaláltunk. Rendeléskor a pincér még utoljára felajánlotta, hogy hoz nekünk "finom hamburgert vagy hot-dogot" (komoly), de mi már rendíthetetlenek voltunk. Bocs, hogy ilyen hosszú vagyok, Pondró hozzászólása után sejthető, hogy mi következett: pacal babfőzelékkel, némi szalonna és kolbászkörítéssel. Tényleg büdös (ok, pacalillatú:)) és "húzós", dupla kenyérmennyiséggel, két korsó sörrel nyomtuk.
Amúgy a Pirítós-féle "Magának Uram, polipot kellene ennie." szitu nekünk is többször bejátszott: Lisszabonban egy pincér sorra lebeszélt mindnyájunkat az általunk kinézett kajáról. Utolsóként már csak úgy rendeltem: "Idáig x-t szerettem volna enni, de OK, hozz valami mást..." :)
A csirkét sajna nem próbáltuk, pedig minden sarkon sütöttek, mi halakra kattantunk, amik tényleg isteniek.
A CALEM tényleg állat, de mi bort a KOPKE-ben vettünk, ez a legidősebb pincészet Portoban, ha jól emléxem, az idén 302 éves.
Pondró, plz, dobd a képet...