Mint oly sokszor, idén is ellátogattam a csepeli retro majálisra. Itt volt olyan is, hogy rendőrségi kiállítás. Az egyik program volt a kutyabemutató, amit egy szépséges, felemás szemű skót juhász, meg a vezetője mutatott be. Az, hogy ülj, feküdj, maradj, az magától értődő volt, de tudott ám mást is! Például hátrafelé menni, vagy parancsszóra ugatni, illetve ezt abbahagyni. Megkeresett egy eldobott fémpénzt, és vissza is hozta a gazdájának. Aztán valami olyasmit mutattak be, ami legjobban a dog-dancingra hasonlított. Az én generációm helyesléssel fogadta az egykori Kántor filmsorozatra való hivatkozást, főleg a: Kérek engedélyt örülni! kifejezést. Ennek elhangzása után a kutya ügyesen felugrott a vezetője karjába, bér a „tyutyukám” kifejezés elmaradt.  A jó hír az, hogy a kutya kilenc éves, idén nyugdíjba megy, ls a kiképzője lesz a végleges gazdája.

Némi meglepetéssel hallottam, hogy vannak yorkshire-terrier rendőrkutyák is, de ha meggondolom, hogy például egy autó belsejébe milyen könnyen beférnek, már nem csodálkoztam annyira.

Szerettem volna elmenni a városligeti falkasétára, csak nem sikerült. Talán legközelebb!