A világmindenség végtelen, és kitölti a mindenséget az Isten végtelen gondolatai

Isten teremtményeinek és angyalainak száma akkora, hogy az ember nem képes fogalmat alkotni róla

Isten mindenhol jelen van, és teremtményeiben szeret jelen lenni

És ahogyan szereti, az is Lélek, és az ember, mint por és hamu, csak kiküzdéssel, kiküzdve az alázatot tudja azt, ahogy az Isten szereti

Ami meg nem úgy van, ahogy várod, hanem abban, amint kiküzdöd, a csendben, és a bent útjain, amiben te is úgy vagy jelen, mint lélek, hiszen nem is vagy más, mint lélek, a tested csak por, és szolgálja a lelkedet

Így az Isten megtalálása nem távolság, hanem közelség és kiküzdés

Lerázva a lelkedről a rá nehezedő port

És bár tested olyan, mint egy akadály, ugyanakkor lehetőség

Ha nem lenne a tested, akkor ugyan hogyan tudnád megtenni, hogy találkozz Vele?

Ugyan gondolod, hogy könnyen, miközben az lenne az igazi akadályod, ha megszűnne a kiküzdésed

Mert szereteted mértékére gondolod, hogy a lángolása, miközben a lángolása akkora, amekkora szeretetet kapsz

Hogy mennyi szeretetet adsz, annak a mértéke az áldozatod, amiben másokért lemondasz az önös érdekeidről, és kényelmedről

Így amikor a tested tevékeny, valójában szeretetet küzd ki az áldozatának a mértékében, a másikért meghozott áldozatban, így a test is képes kiküzdeni a lelkit, az akaratod döntésében

Így a test szolgálata is kettős, a tevékenységében és az áldozatában

Így amikor megtalálom az Istent, és ezért inkább lemondok testi tevékenységeimről, hogy a gondolatainak szenteljem az életemet, a szeretetem szenved csorbát

Hiszen a gondolatai és a tevékenységem azok, amik együtt adják a tiszta dallamot

A gondolati a késztetése, a tevékenységeim a válaszaim