Kedves csl, köszi a korrigát, tényleg volt benne egy kis flame, így utánaolvasva már nekem is nagyon hirtelennek tűnik a hozzászólásom. Finomabban kellett volna fogalmaznom, ez tény. Érzékenysége ugyanis mindenkinek joggal van, s azt tiszteletben kell tartani.

Mindazonátal a dolog lényege nem változik, s a tények tények maradnak. Kérlek, engedd meg, hogy megosszam Veled 2 volt évfolyamtársam és kollégiumi lakótársam sztoriját:

Sztori no. 1: Szikvácskatípus-1 bombanő, fogorvos apuci a lehető legmenőbben öltözteti. Randira megy egy kettővel felettünk járó vegyész sráccal, aki majd' megpusztul érte. A koliba hazatérve összesen annyi a pasiról a mondandója, hogy micsoda bunkó az ilyen, hogy sötét cipőhöz és sötét nadrághoz fehér pamutzoknit vett fel. Hát, ez mondjuk, valóban elég ízléstelen, ebben egyet is értettek a lányok a szobában.
A srác nevét kb. két évvel később hallottam újra, amikor elvette egy 1gyel alattam járt barátnőmet, akit mellesleg én készítettem fel a felvételire. Dumcsi közben kiderültek a következő apróságok:

1. A srác szülei meghaltak azóta, a fenti randi idején már mindketten rákosok voltak. Nyaraló, kocsi az orvosok zsebébe vándorolt, a srác nevelte (és azóta is teszi, pedig már a kissrác is egyetemista) az akkor még csak 14 éves öccsét, pedig a kölyök égedelem volt.

2. A srácnak kizárólag fehér sportzoknijai voltak, mert az jó volt a laborgyakra is, meg sportcipővel farmerhoz is, az órákra bejárni, meg éjszakai műszakban a pékségben is. Mögasztán azt adták a kínai piacon a legolcsóbban, 10esével.

3. A vizsgáin meg úgy teljesített, hogy a profoknak nem volt ingerenciájuk a zoknijára figyelni. Ötödéven már demonstrátor volt, aztán tanseg., 3 év a Phd-ért, közben 2x1 év Németországban, szakmai gyakon. Mindkét helyen ott akarták marasztalni. Német fizuért, ottani előmenetelért. Hazajött és magyar egyetemi oktatóként se került a szakma világának a szélére, szépen nevelgetik a kisleányukat az asszonypajtással.

És erről az emberről Szilvácskatípus-1 azt a mélyreható benyomást bírta megszerezni, hogy ez egy bunkó, mert fehét zoknit hord...

A lány egyébként később hozzáment egy nemfehérzoknis bájgúnárhoz, akinek minden erénye abban állt, hogy a papikája be tudta nyomni egy jó állásba. Én még a cipőmet sem engedtem volna, hogy megpucolja. (Ja, a harmadik házassági évfordulójuk környékén valami kellemes kis nehezen gyógyuló nemi betegséggel is megajándékozta asszonykáját, de ezt már csak hallomásból tudom.)

Summa summárum, nagy a baj, ha egy nő nem tudja, mitől férfi egy férfi...

Sztori no. 2.: Egy másik évfolyamtársnőm (Sz. típ. 2) hozzáment egy közismerten nagyivó és szoknyavadász tanárhoz még az egyetemen. (Aki át akart menni nála és nem kettessel, annak musz volt miniben menni vizsgázni és a tanár úrral szemben beleülni egy olyan foltelba, amelyikből teljesen hiányzott az afrik meg a feszítőgurtni, úgyhogy annyi erővel egy szeneskosárba is ülhettünk volna, kellőképpen felfelé álló combokkal, ugye... Ez az egyetlen kettesem volt 5 év alatt, ki tuggya, mér'...) Gondolom, a kocsmáros apukának tetszett, hogy a leánya dr. XYné lett, nem tudom. Mindenesetre lakást vett a fiataloknak és el is tartotta őket. A férj "enyhén" berúgva úgy verte el a 8 hónapos terhes kis feleségét, hogy a gyerek ott lett meg a konyhában. Ritka randa válópör volt, és kapaszkodj meg, a csaj most is az elvált férje nevét viseli!

Persze, ez a pasi se hordott fehér zoknit, a tanári fizuját meg minek tartotta volna pénztárcában, ha úgyis elitta legkésőbb fizetésnap éjfélig...

Bocs. Máris eldugulok.

Tisztelettel: b