Atinak egyébként kösz a részletes és precíz beszámolókat / infókat (minden témában), nekem nagyon informatívak és sokat segítenek.

 

Bár jópár év van köztünk, de most én is éreztem, hogy repedezik-omladozik a rendszer. Mondjuk azt is gondolom, hogy bár ezek rohadt bosszantó és idegesítö dolgok, de semmi trendszerü nem kell, hogy legyen bennük. Talán épp ezért olyan bosszantóak.

 

A maraton elött kb. 3 héttel kezdett jelentkezni a derékfájás, amit elöször csak valamilyen izomtúlterhelésböl adódó gyulladásnak gondoltam, nem is igazán foglalkoztam vele. Akadályozni nem akadályozott.

 

Aztán kb. 2 héttel elötte újra megcsináltam egy gyakorlatot, amit Moovefizio Judittól kaptam és utoljára októberben csináltam, 2 nappal a chicagoi maraton elött, hogy aztán egy jó 4-5 hónapra szétbassza a térdemet. Mivel Kb. 1 hónapja problémamentes volt, gondoltam egy óvatos próbát megér, egyetlen ismétlés, semmi vadulás. Hát, megint szétbaszta a bal térdem, így onnéttól kezdve 1 héten keresztül exponenciálisan rosszabbodva minden nap egyre rosszabb lett. Az elsö napokban még csak éreztem, de hamar bemelegedett, 1 héttel a kiutazás elött viszont már 10-15 perc sántikálós futás után javult csak meg annyira, hogy be tudjam fejezni az edzést, de akkor már csak olyan 40-50% esélyt láttam rá, hogy le tudok így futni egy maratont. Szerencsére másnaptól javuló pályára állt.

 

Szerintem ezzel totális összefüggésben baszódott aztán el pár nappal a kiutazás elött a bal Achillesem is, gondolom valahogy máshogy kezdtem terhelni a bal lábam a térdem miatt. Emiatt olyan 10-20% esélyt láttam egy DNF-re, mert tartósnak és fájdalmasnak tünt, és az összes többi sérülésemmel ellentétben nem javult/bemelegedett a futás megkezdése után, hanem romlani szokott. Azért bíztam benne, hogy a futás közbeni terhelés változtatásával kordában lehet tartani (még ha ez 4 perc körüli tempónál nem is a legjobb recept).

 

Hogy aztán a térd teljesen rendbejöjjön, az Achilles elég jelentös, de nem kritikus probléma maradjon, viszont az ártatlannak tünö derékfájás komplett eszkalálódjon és tátott szájjal beleszaladjak a faszerdöbe. Ráadásul úgy néz ki, ez egy sokkal komolyabb probléma, mint elsöre tünt, és ha valahogy lehet javítani, akkor csak tartós, nem kampányszerü gyógytornával.

 

Ettöl még nem gondolom sem azt, hogy a következö felkészülésem teljesen veszett ügy, ahogy azt sem, hogy problémamentes lesz.