Sziasztok!

A jog: csak akkor beszélhetünk jogról, ha vmilyen hatalom kikéhyszerít(het)i a betartását. Tehát a jog forrása a hatalom.
Tipikus esete a vallási hatalom (lásd Mózes V. könyve). Az ókori társadalmakban a vallási és a "nemzeti" közösség általában ugyanaz volt, így a jog "legitimitása" a közös vallási meggyőződésből származott.
Másik esete a politikai hatalom (uralom). Az uralmon lévőknek általában rendelkezásáre állt vmilyen kényszerapparátus, amellyel az általuk hozott szabályok betartatása elérhető.

Terészetesen illúzió, hogy jog=igazság. Nálunk álszent módon igazságszolgáltatásról beszélnek, pedig jogszolgáltatásról van szó.
Az igazságnak két jelentése jut eszembe:
1. Való(di)ság: a tényállásokra vonaktkozik és nem a jogkövetkezményre.
2. A tényállásból következő, erkölcsi érzék diktálta következmény "óhaja". Ilyen igazság abszolút értelemben nincs. A jog ennek az abszolút igazságnak egy konkrét megfogalmazási kísérlete, ami éppen olyan igazságtalan, mint bármelyik más megfogalmazási kísérlet lenne.
A polgári társadalmak jogfejlődésének terméke az a speciális jogi norma, mit ma az alkotmányon értünk. Az alkotmány tartalma, funkciói Kukorelli István Alkotmánytan című könyvéből:
- a pol. rendszer legalizálása
- a társadalom alapintézményeinek deklarálása
- a társadalmi rend védelme
- az alapjogok biztosítása
- a diszkrimináció tilalma
- a kormányzás szervezetének, hatáskörének felelősségének szabályozása, a közigazgatás funkcióinak, szervezetének, felügyeletének megállapítása
- a helyi és területi önkormányzatok önállóságának biztosítása
- a bírósági szervezet felépítésének szabályozása, a bírói függetlenség garanciája
- az alkotmány megtartásának jogi biztosítékainak meghatározása
- kinyilvánítja az államterület sérthetetlenségét és rendelkezik a felségjelvényekről.

Demokrácia: a hatalom a népfelség elvéből származik. A probléma, hogy a nép nem homogén, hanem érdekcsoportok alkotják. A demokráciában a legerősebb érdekcsoport akarata valósul meg, a többi készülhet a következő választásra. A demokrácia a többség zsarnoksága, tehát igazságtalan.

Végül az összképet tovább rontja a politikai realitás. A képviselők nem a választók, hanem a pártjuk emberei. A frakciófegyelem a mindenük, önállóan semmiképpen se szavaznának. De jobb is, mert állítom, a képviselők 60%-a még egy középiskolai felvételin is megbukna. IQ-juk valahol 80-90 körül jár, erkölcsi érzékük pedig 0. Ezért nem fogok szavazni 2002-ben.

Canis