A gyakorító képző -OG/EG/ÖG stb.  nyilvánvalóan ugyanazok természetesen.   Nem gondoltam volna hogy ezt külön ki kéne emelnem, annyira  triviális ez.))

 

Hangrend/illeszkedés, a jó beszélhetőség függvénye, mikor melyik van ugye.  Csak ezen múlik, melyik forma kerül a szóvégre, a megelőző  hangalak  függvénye.

 

NG  meg akkor sem egy összetartozó egység ezen szavainkban,  ha bármelyikünk akár csak a G  hangot, vagy másikunk meg akár az --OG  formát tekinti a gyakorító képzés  eredetijének,  hiszen  ezen elemek  a tőle független  szótőre mennek rá toldalék gyanánt.   Akárhogy is légyen ez,  a gyakorító  az már egy önálló szóelem.

 

"Tehát ez a G-t megelőző hang egy vendéghang is lehet..."

 

Mondod te, aki  még a puszta jelenséget is tagadtad  más szavak kapcsán.))    Szóval amikor neked úgy tetszik, akkor bezzeg mégis létezhet vendéghang.))  Amikor én érvelek ilyennel, akkor bezzeg szóba se jöhet még a létezése sem.))  Nem kicsit kettős a mércéd.   Természetesen a segédhang jelenség mint olyan, amúgy  létező, mert a SZŐ----SZÖ-V-ÉS  viszonylatában  a V azt biztosítja, hogy a melléknévképzést kivitelezhessük szépen és egyértelműen érthetően. 

 

Mert SZÖV  szavunk önállóan nincs.   A gyakorító képzés  meg számtalan esetben rövidül tényszerűen, és megállapíthatóan.    Nincs FORG  szavunk önállóan.  FOROG  van.    De ha tovább toldjuk a szót csak egy kis Ó hanggal, akkor FOROGÓ  kéne hogy legyen  (és régen volt is),   de ez a FOROGÓ----FORGÓ  formára rövidül az egyszerűbb beszélhetőség kedvéért. 

 

És nagyon sok hasonló mintájú  esettel találkozhatunk a nyelvünkben...