"Ezt az állítást kapásból megcáfolom,  méghozzá akár temérdek mennyiségű példával is alátámasztva."

Csak, hogy ez a cáfolatok (és a példák) nem állják meg a helyüket. Úgy nem, ahogy Te értelmezed.

Abban tökéletesen egyetértek veled, hogy a latin írásra való áttérés alkalmával nem volt elég betű a magyar hangkészlet lejegyzésére, s ezért mindenféle betűkombinációkat használtak egy-egy hang lejegyzésére az írók egyéni ötletei alapján, sőt, még egyazon író is variálta egy mondaton belül.

Azonban ez csak azokra a hangokra érvényes, aminek nem volt latin megfelelője. A többit viszont simán le tudták írni hallás után. A K hangot K betűvel, az O hangot O betűvel, stb. Ezeknél semmi nem indokolta, hogy más betűvel írják. Miért írták volna más betűvel? Gondolom, ebben eddig egyetérthetünk.

 

A példáidban felsorolsz néhány nagyon különböző betűkkel írt szavakat, amelyekben olyan hangok szerepelnek, melyeket le lehetett volna írni latin betűkkel, s ezt olykor meg is tették. A kérdés, mi lehetett ez oka, hogy máshol teljesen eltérő írást olvashatunk?

Vegyünk egy példát:

"1138/ Okus  1222/ Vcus 1372 u./ okoſon  1456 k. occoſſaggal" (ÚESz)

Ugye, már az első szóban helyes a leírása az O hangnak, de 90 évvel utána egy kimondhatatlan variáns következik, majd megint helyes az O hang leírása.

A K hang is helyesen van az első szóban - és a harmadikban is - ugyanakkor a második és negyedikben C-vel írták.

Ahol az O hang helyére V került, ott egyértelműen U hangot írt le a szerző régies latin írással.

Itt kell megjegyezni, hogy a latin abc sem volt egységes, többféle változat létezett, és az írástudók nem egységes tanterv szerint tanultak, hanem különböző iskolákban, és még a magyar nyelv sem volt egységes, sokféle kiejtés, sokféle variáció volt életben egyszerre.

" Az U-t és a J-t eredetileg nem különböztették meg a V és I betűktől."   Azaz U=V

"Az etruszkban nem volt zöngés zárhang, ezért a C a görög gamma átvételeként vált a zöngétlen [k] hanggá mind az etruszkban, mind a latinban.." Azaz C=K

https://hu.wikipedia.org/wiki/Latin_%C3%A1b%C3%A9c%C3%A9

Tehát a Vcus szó valójában UCUS, azaz UKUS.  A latinban a K-t C-vel is írták, ez tehát nem probléma. Az U hang viszont minden további nélkül lehet valamilyen tájszólás, ugyanis a többi leírásban a kezdő O hang egységesen O-nak van írva. Tehát a szerzők úgy írták le, ahogy hallották (gyerekkorukban ezt a tájszólást tanulták, hallották)

Ugyanakkor nagy biztonsággal kijelenthetjük a fenti elemzés alapján, hogy az OKOS szót eredetileg is ebben a formában használtuk. (tájszólással OKUS, ill. UKUS)

 

A BE szónál még egyszerűbb a helyzet:

"1372. belteue, 1395. beu meneth  1405. be menet 1493 k. bee mennek 1519. beh menuen" (ÚESz)

Az első szó itt is helyesen van írva, a BEU nyilván tájszólás szerint,  a BEE pedig a ma is használt BÉ-nek felel meg, a BEH pedig megint csak egy tájjellegű kiejtés, amire a C-F is utalt a H hangok szó végi megjelenésénél. Itt is látszik, hogy ez a szó eredetileg BE lehetett.

 

Remélem így már érthetőbb a betűk összevisszaságának az oka....

 

A többi példánál is el lehet végezni hasonló elemzést. De most térjünk vissza a vitatott TAV  HAV KÖV SZÖV szavainkhoz, s nézzük meg mi a helyzet ezeknél.

TÓ: "1075. halaſtou,  feyrtou 1138. Taudí, 1211. Posontaua,  1219, Hodoſto,  1220. Apattoa, 1220. Tow,  1267. Wensellev towa."

 

Az első négy szóban egységesen TOU/TAU írást látunk tájjellegtől függően, de a többi szó egyértelművé teszi a TOU eredeti kiejtést.

Sőt, velük nagyjából egyidőben megjelenik a mai TO változat is, és a w-s forma is.

HÓ: "1138. Hous, 1152. Houodi, 1200. Houos, 1231. Guthonchowosa 1287. kerezteshawas 1372. hauon 1405. ho"

Itt is hasonló a helyzet, a legkorábbiak egységesen HOU formában vannak írva, de gyakorlatilag ezekkel együtt látjuk a W-s változatot is. (Nem lehet tudni, hogy a W itt valójában U, vagy V hangot jeleöl-e. Lásd alább)

KŐ: "1009. Kwkuth, 1037. Kwesd, 1055, kueſ, 1135. Kűkezű, 1138. Kewe, 1193. qweſcut, Qweſtou, quesarc, 1193. quieſcut, 1193 hýgiſkeu"

Ez egy kicsit bonyolultabb, de ez sem ördöngösség ...

Az első két szóban a W semmiképp nem lehet V, mert kiejthetetlenek a szavak, csak magánhangzó, U, vagy Ű. A latinban az U=V, s ezt a V-t írták W-vel, hogy különbözzön a kiejtése az U-tól, mivel itt Ü hang van a gyökben.

Lásd a Qwes (kiejtve Kües) és ques, quies szavakat, ahol az U hang szerepel, és nem W.

A Kűkezű névből is ez derül ki, noha ez Ű hang is csak egy tájjellegű változat lehet, mint az E a Kewe, qwe[kue] Qwes [kues] keu szavakban.

Ezek a variációk ma is élnek: Őskü, [őskő] Keveháza, [köveháza]

Megint igaz, hogy időben egymás mellett fordulnak elő a KŰ, KEU, KEW/KEU formulák.

Külön érdekesség, hogy már 1135-ben megjelenik az ékezet, méghozzá az Ű betű alakjában: Kűkezű, azonban még nem vált általánossá a használata, hiszen még sok év múlva is az qwes (kües), quies, keu (kő, vagy keu) forma volt használatban.

 

Viszont a példáimban, ahol nincs V hang a ragozásban sem, nincsenek OU, EU, AU végű változatok:

GAMÓ:1055. gamaſ, 1621. Gamo ...

A többinél sincs, nem sorolom, mert túl hosszú lenne.

 

Még annyit a témához fűznék, hogy a  W (itt a fonetikai köztes hangról van szó, amit U-nak és V-nek is hallani) néhány esetben már a honfoglalás előtt kiesett a szó végéről, mint a KŰ/KŐ szavaknál látjuk, de még használtuk az ősi változatot is quiei alakban ahol az UI valószínűleg az Ű hang az EI pedig az a bizonyos köztes hang, amit esetleg Ő-nek ejtettünk ebben a szóban. Egy másik verzió szerint a UI "kettősbetű" Ő hangot jelentett, és az EI pedig Ű-t, Így a leírt szó olvasata: KÖÜ.  Én ez utóbbit tartom valószínűbbnek, mert ez hasonlít legjobban a mai kiejtéshez, és ez lehetett az eredeti változat.

 

Annyival nem lehet elintézni a dolgot, hogy akkoriban mindent összevissza írtak, mert ez csak féligazság, hiszen bizonyítható, hogy nem minden O végű szavunkat ejtettük OU-val, csak azokat, melyekben ragozásnál megjelenik a V-hang, illetve, ha feltételezzük, hogy volt a magyarban egy köztes hang (ez a fonetikai W, ami U-nak is és V-nek is hallható) s a szavak írói saját belátásuk szerint vagy U-val írták le, vagy V(W)-vel.

 

"Ugye nem akarod azt mondani, hogy az OROM  szót bárki  VRM  vagy WRUND  dolognak hallhatta racionálisan...    Ezek  elbarmolt és kreténre írt hangalakok,"

Nyilván nem lehet ezeket a szavakat betű szerint kiejteni, de akkor sem elbarmolt írás, csupán arról van szó, - amit fentebb is írtam - hogy a magyar szavakat (hangokat) olyan abc-vel próbálták leírni, ami önmagában sem volt egységes. Ez a törekvés a legnagyobb igyekezet mellett sem adhatott azonnal tökéletes átírást, mert nem volt a hangok átírására sem megfelelő betű, sem egységes megállapodás (szabály). Ezt tovább bonyolította a a tájjellegű szavak sokféle változata.

 

"Mondom, vicc ez az egész,  minimálisan sem lehet ezeket az írásokat komolyan venni,"

Ha felületesen nézzük, akkor igen. Ha viszont egy kicsit megkapargatjuk a felszínt, máris kiderül, hogy nem is olyan vicces...

 

"Ha nincs Ő hangom megírom maximum O-ra,  de ebből hogy a picsába tud ÍV lenni?."

Az Ő hangot nem írhatta O betűvel, mert az az O hangnak felet meg, így kénytelen volt egy másik magánhangzóval kiegészíteni, ami lehetett í, e... , a V-ről fentebb írtam, hogy a latinban U hangot (is) jelölték vele attól függően, melyik latin abc szerint írták.