Gvadányi József

 

Egy falusi nótáriusnak budai utazása

 

(folytatás)

 

 

Higgye el Nagyságod, ébren vannak s készen;
Ha Actaeon a gróf, majd szarvassá lészen,
Sopkopf lesz belőle, mely nagy szarvast tészen,
A dagadt erszény is meglohadást vészen.

 

Dicső eleinek mint vólt a ruhája:
Nagysád kastélyának minden palotája
Képeken mutatja, mint vala formája,
Kérem, minden képre tekintsen reája.

 

Sok szép saeculumok immár elhaladtak,
Melyekben egyforma őltözetbe jártak;
Gyönggyel és bíborral azok boríttattak,
És soha a majmos módikon nem kaptak.

 

Vont arany vagy ezüst vala a ruhájok,
Sokféle drágakő rakatott reájok;
Igaz, hogy sokba tőlt ily drága munkájok,
De nagy grófnék vóltak, illett ez hozzájok.

 

Nem vólt e' tékozlás, sőt vala gazdagság,
Ebből egymásután részesűlt leány-ág,
Megmaradott nálok mind kincs, mind méltóság,
Nem vólt e' víztajték, hanem állandóság.

 

Nagyság is ha visel ilyen öltözetet,
Minden megesméri: gróf-ágyból született,
Az egész világból vészen tiszteletet,
El is távoztatja a balítéletet. - -

 

Esedezem azért, hogy ilyen csúnyában
Ne járjon ily csúfos, idegen cundrában;
Mert angyali szépség van magyar ruhában,
Mint grófnét tisztelni fogják e gúnyában. - -

 

A laib-huszár, ki őt akkor kísértette,
Másnap velem öszveakadt, s beszéllette,
Hogy grófné szavaim mind megjelentette
Grófjának, kinek is tetszettek felette: - -

 

- Mind szentírás, amit mondott, és valóság,
A magyar dámákban nincsen állandóság,
Mindnyájoknak tetszik a módi és újság;
A tegnapi ruha, és ura, már óság. - -