Halióll!
Nem akarok megbántani senkit, de nem nagyon értem ezt az egész "házinyúlranemlövünk" cuccot.
Lehet, hogy kissé leegyszerüsített, de az a kívánás mit sem ér, amit "holmi" "jajmileszutána" képes megölni. Most tényleg, mi van akkor, ha az emberről pletykálnak, meg rossz véleménnyel vannak, meg ilyenek. Télleg ennyire gyáva, kockázatmentesítő kell, hogy legyen az életünk, mér nem lehet vállalni azt, hogy az embernek, feláll vagy nedves? Ki nem sz*rja le, hogy mit pusmognak? Meg ezúton szeretném felhívni a figyelmeteket, hogy akkor is pusmognak, ha nincs semmi. Megúszhatatlan. Akkor nem jobb, ha már van is miért?
Aki meg attól fél, hogy, hogy néz a másik szemébe utána, vagy hogy hogyan dolgozik együtt vele, az meg főleg menjen a redvásba, mert ennél únintelligensebb aljas gyávaság nincsen.
Persze, olyanon könnyebb túllépni a félresikerült cucc után, akivel ritkán találkozik az ember.
Szerintem ebben az egészben egyetlen lehet a lényeg: akarjuk-e, vagy nem. Pont.
okostojás rktv