Köszönet Levendula úr a topikért!
Érdemben azt szeretném megpendíteni, hogy meditálnak-e a hozzászóló urak néha, avagy valaha is arról, hogy mi is az hogy város? Avagy az már olyan természetes, hogy van ilyesmi is, mint a levegő? Az építészet pedig amiről a vita szól, gondolom nem az lakhely amit autodidakta módon létesült már a történelem hajnala óta családocskák menedékéül, idővel ilyen v. olyan bájú falvacskákká nőve.
Nos, a város feltételezem egy minőségi ugrás volt, mikor először kezdett felbukkanni mint olyan, és még a középkorig komoly immunrendszerrel védte magát a lealacsonyodás és elzüllés ellen. Fizikai feltétele ennek a várfalak és alabárdosok jólszervezett rendszere volt. A város hierarchiája pedig igyekezett gondoskodni arról, hogy boldog boldogtalan ne hígítsa, rontsa a város polgárságát.
Sajnos ezek a gyöngyszemei a feudális társadalmaknak azóta sorra buktak, szétpukkantak a várfalak és sáncok, a jó alabárdosok meg még kísérteni is csak ritkán hajlandók többé.
Ezekután csak a jósszerencsére lett bízva, hogy mely város növekedett szörnnyé, világcsodává, sivár embertárházzá, haldokló koszmetropolissá. Talán némelyik valami titokzatos módon még sikeresen meg is őrizte valahogy az immunrendszerét, de a többség csak dagad, rondul és züllik, amíg végleg lakhatatlanná nem fog majd válni még azok számára is akik ezen leghatékonyabban 'munkálkodtak'. Ezen negatív stádiumok valamelyikébe sorolható a jelen Bpestje is. Immunrendszer nélküli tengődés, ahol a minőség csak véletlenül diadalmaskodhat, és nagyon szórványosan. Ha egy csoda folytán a város mégis magára találhatna, akkor lesz megint ízlés, harmónia és zsenialitás az építészetben ami majd jótékonyan sugározhat ki országszerte, sőt határainkon túl is.