Egyszer már beszéltünk szatival arról, hogy az instrumentális zenéknek általában csak kényszerből adnak címet, de Vangelis – nél ez nem így van. Nála a cím és a zene összeforr. Jó példa erre a Spiral, melyet szati is említett, de jó a Heaven and Hell is. Mindjárt a bevezető zene, melynek címe, Bacchanale. „Bacchanália: Bacchus (Bakkhosz) görög isten tiszteletére tartott, kicsapongásokkal egybekötött szertartás, ünnepség” És valóban, számomra a zene fantasztikusan visszaadta ezt a vidám, nemtörődöm hangulatot. Vagy ott van a Needles and Bones, vagyis a Tűk és Csövek. Na erre a zenére megint nem lehet azt mondani, hogy semmi köze a címhez. És még nagyon sok zenéjét fel lehetne sorolni a Mesternek, melyekről az előbb elhangzottak ugyanúgy elmondhatók. És ez nagyon jó!