Nekem egy asztali CD lejátszóm van, amelyet "random" üzemmódban és programozható üzemmódban is lehet használni, de eleddig még nem vetemedtem arra, hogy használjam is. Kazettákra való másoláskor jól jöhet a programozhatóság, de szerintem is vétek egy Vangelis lemezt összevissza hallgatni. Különben sok művét nem is lehet külön számokra osztani, hiszen az egyes track-eket folyamatos zene köti össze.
Vangelis Jon Andersonnal, Irene Papassal és másokkal készített lemezeinél egy külföldinek talán még előnye is származhat abból, hogy nem érti a szöveget, hiszen bármiféle kötöttség nélkül adaptálhatja saját érzelemvilágára e műveket.
A "Beaubourg" és az "Invisible Connections" olyan művek, melyek nem könnyed gyönyörködésre, hanem tartalmas gondolkodásra késztetnek. A valódi zene, mint a valódi világ nem csak harmóniából és szimmetriából állhat, hanem diszharmóniából, zajból, elidegenítő elemekből is. Ezekkel az eszközökkel Vangelis gyakran él is műveiben (pl. "See You Later", "Mask", "Heaven and Hell", "Blade Runner" egyes számai). Ezért én szívesen hallgatom Vangelis e két alkotását is.