Egy régi téma feszegetése:
Sokat írtatok Monspart Saci és a BSI kontra egyéb szakemberek és szervezőkről. Ezzel kapcsolatban volna egy kis véleményem.
Az igaz, hogy a mai világban mindent a pénz mozgat, és ez valóban nagyon szomorú, de az örömsportban még mindig milliószor jobb a helyzet, mint a profi sportban. Ott mik mennek anyagi megfontolásból... Sajnos nem olvastam az említett könyveket, de Monspart-féle edzésterveket igen. Nekem az a szerény véleményem, hogy hiába mondja azt akárki, akármilyen anyagi érdekből, hogy én 3 hónap alatt felkészülhetek egy minimális edzettségi szintről a (fél)maratonra, ha egyszer a testem, a szervezetem nem bírja már az edzés-iramot sem. Én nagyon bízom a saját testemben, minden tekintetben, egyszerűen képtelen vagyok ellenkezni vele. Talán ezért haladok ilyen lassan? :-))
Tehát engem nem érdekel semmi "hátsó szándék", nekem sokkal többet jelentenek Sacinak az olyan mondatai, mint a "magadat kell legyőznöd" mint a BSI-vel való anyagi összeköttetései. És sokkal többet jelent a BSI-versenyek szervezettsége és hangulata, mint a mögötte húzódó pénzügyek.
Azt hiszem, hamarabb esélyt adok magamnak a félmaraton teljesítésére, ha úgy illetik, hogy "legyőzhető távolság", mintha azt vágják a fejemhez, hogy aki 3:50 alatt futja a maraton, az nem _fut_... Én igazán nagyra becsülöm azokat, akik olyan szinten állnak a futással, hogy megengedhetnek maguknak ilyen szavakat, de azokat is, akik "mozgássérült" módjára 45 perc alatt futották a Libresse-t.
Bocsánat a néhol éles szavakért! :-)
És mára el is dugulok. :-))