1 és 2 : Egy hangnak normálisan egyféle kiejtése van.   LY hang ejtésre mindig a J-vel azonos.  Persze az írás jelzi nekünk hogy L-hez is van köze.   De kiejtéskor vagy LUK mond valaki, vagy LYUK mond valaki,  ez pedig markáns különbség.   Ez is egy olyan fogalom, amiből közvetlenül másik szó is született, hiszen például a  LÉK  szó  is a LUK  fogalom szava,  és voltaképpen a jelentése is egyező lényegét tekintve.

 

3:  A LY az J csak másképpen megírva.   Kiejtésre és hallásra nem tudsz különbséget tenni közte.  De talán nem véletlen hívják ezt  LY-os JÉ-nek.    Azt nem vitatom hogy ezeknél van egy L hangos előzmény jobbára, de akkor is más lett.

 

 

4:  LAP  szó a laposságot kifejező gyökszavunk, ennek távolsági vonatkozása nincs,  a magánhangzók az L_P közt nem ezt jelzik, nincs is így ennek értelme.   Már eleve az hogy az "A"  hang és az "E"  hang  a közeli és távoli dolgokra történő mutatás  hangja lenne,  ez csak néhány tucat mutató jellegű szóban érvényesül, a többiben  meg  nincs efféle funkciója.   Ennek semmi értelme nem lenne már teszem azt egy KEFE  szóban.)) 

 

Tehát csak a mutató jellegű szavakban  van efféle megkülönböztető szerepe. De egy KAVAR és KEVER esetén teljesen rossz nyom ilyesmiben gondolkodni, ugyanazon szavaink,  nem keveri messzebbről a tésztát aki ezt KAVARJA.))

 

5 és a többire: Nem csak a CS szerepe a fontos egy hangutánzó szóban, a "többi" is vagy legalább egy hangpárja.  CSITT-CSATT,  CSOB/CSOP/CSEP/CSÖP,/CSAP/CSUP  és a többi jellemzően hanghármasokkal fejezik ki a hangutánzást.  Mert ezek nem egyhangúak, ahogyan a legtöbb hangjelenségünk már eleve összetett.

 

CS az egy fontos része, de korántsem az egésze a történetnek.  Az egyik fele még csak a képletnek ha úgy tetszik.   A "csúcsosság"  esetleg a CSECS-ből  még levezethető is volna hangutánzó alapon.  Az alapfogalom ahogy mondod nyilván már képzettársítás.  De ez a CSÚCS  fogalom is  a CS+CS  hangkapcsolaton (írtam már ezeket) más szavakban is  egyértelműn kimutatható történet...