Az alapvető probléma, ha a vitapartnernek kevés a sütnivalója.
/Ugyancsak az étkezési szokásokat tükröző szólások egyike a nincs sütnivalója szólás. Ez egy nyugat-dunántúli kenyérsütési szokásra utal, ugyanis ott használtak a kenyérsütéshez kovász vagy élesztő helyett egy olyan keveréket, amely nem más, mint komló és árpa vegyítéke, amelybe némi kenyértésztát meg többnyire egy kis vöröshagymát is tesznek. Ezt a kelesztésre használt keveréket nevezték sütnivalónak, s az Új magyar tájszótár seregnyi adata bizonyítja, hogy a Dunántúl nyugati részében mindmáig él is e jelentésében. A köznyelvben is meglevő nincs sütnivalója szólás már csak átvitt értelemben él; azt fejezi ki, hogy akiről mondjuk, annak nincs annyi esze, amennyit elvárnánk tőle./
A tenger mennyiségű felhozott példa a Bibliából egyértelműen bizonyítja, hogy az ókorban megbecsült ital volt a bor. A zsidók sem kivételek, elállították, itták is napi szinten, még a nők számára sem volt tiltott a fogyasztása. Vallási rítusaik része volt, áldozatok bemutatásától a szertartások részeként, és vallási ünnepeken is éltek vele. Egyes esetekben még a fogyasztandó mennyiség is elő volt írva.
Jézus, a mítoszának főszereplője, vallásos zsidóként maga is így állt hozzá, ami szintén példákkal bizonyítva.
Értelemmel bíró, olvasni tudó ember számára, teljesen felesleges a már leírt példák unalomig ismételt citálása.
A keresztény egyház története során sem volt sosem kétséges, miként kell és milyen itallal az eucharisztiát (eucharisztia, eukharisztia, eukarisztia avagy úrvacsora ill. oltáriszentség) bemutatni, celebrálni. Évszázadokon keresztül! Mindennemű morális aggály nélkül!
Semminemű kérdés nem generálódott a bor ill. alkohol tartalma miatt.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Eucharisztia
Csak és kizárólagosan a XIX.sz.-ban, és marginálisan lett műbalhé a bor v.s. szőlőlé, vagy miféle "borhelyettesítő ital " kérdése, holmi öregnénis látomások okán. És ezen csoportok csináltak belőle kardinális kérdést, ahogy más lényegtelen dolgokból.
A néninek volt "látomása" Krisztus eljövetelére" is, az sem jött be számára, de a hülyeségei maradandóak lettek a bandájában.
Még kilencéves korában súlyos fejsérülést szenvedett egy kődobástól, minek következtében kómában volt, majd sokáig gyengélkedett, az iskolát nem tudta befejezni. Ez a diójára mért ütés okozhatta a megvezetett csapatának előadott "látomásait"
1863-ban egy látomást kapott a fizikai egészség és a lelki élet kapcsolatáról, a helyes étkezési és egészségügyi alapelvek követésének fontosságáról.
Innen datálható a becsípődés az adventistáknál, és AHHOZ GÖRBÍTENÉK A BIBLIA IGÉIT.
A kezdettől akadtak és a mai napig vannak kritikusai, akik prófétai szolgálatát elutasítják, vagy különbözőképpen magyarázzák és értékelik.
Ők részben vagy teljesen elutasítják küldetéstudatát, másrészt éles viták alakultak ki, számos írása keletkezési körülményei miatt: White kifejezetten sokat olvasott, viszonylag terjedelmesen másolt más szerzőktől; továbbá előrehaladott életkorában titkárnőket foglalkoztatott és gyakran rájuk bízta gondolatai megfogalmazását.
Robert W. Olson, az adventista White Estate egykori vezetője beismerte, hogy a bizonyítékok miatt módosítania kellett Ellen White tekintélyének megértését. Arra a következtetésre jutott, hogy hibázott a történelem, a biológia, a geológia, a csillagászat terén...
De teológiailag a rácuppantak követik a tanait, a tudományos tévedései, és ostobaságai ellenére is.
És van aki annyira kattan rá, hogy még a szekta alapvető gondolatai fölé is, a borkővel terhelt agymenéseit helyezi.
Akinek nincs elég sütnivalója, az ilyen kirohanásra készteti magát, így érvelne becsípődése mellett:
"Ha valamiből nem ajánlatos sokat fogyasztani, abból automatikust' következik, hogy kisebb mennyiséget ajánlatos? Ne légy felettéb gonosz - így a Példabeszélyek könyve. Akkor ebből automatikust' következik, hogy kisebb mennyiségben ajánlatos?"
Ezt CSAK egy dologgal hazudtolnám meg, (mert ezerrel tudnám!) :
Vegyük az arzént, mert arról egy agyilag gyopár is tudja, hogy nem bölcs szopogatni, vagy nyalókát készíteni belőle!
Esetleg ha a Biblián kívül olvasott volna Agatha Cristie regényt, onnan is tudhatná, ölni lehet vele...mérgezni.
Nos:
Az emberi szervezetnek naponta 0,012–0,025 mg arzénre van szüksége. A jóval ritkábban előforduló As3+ vegyületei sokkal mérgezőbbek, mint az As5+-éi. Az ember napi átlagos arzénfogyasztását 0,01–0,3 mg közé teszik; 5–50 mg/nap fölött az arzénterhelés mérgezővé, a 100–300 mg/nap tartományban halálossá válik. Ez a mennyiség szoktatással növelhető: aki hozzászokott, napi 0,5 g arzént is elfogyaszthat anélkül, hogy egészsége akár a legcsekélyebben károsodna.
Az arzént gyógyszerként mint antidiszkratikát használják például váltóláz, krónikus bőrbajok orvoslására. Erre a célra jók az arzénes gyógyvizek (parádi, róncegnoi vagy levicoi víz) is. Csontbetegségek (csontlágyulás, angolkór) és ideges görcsök (az úgynevezett vitustánc) vagy zsába ellen szintén sikerrel használják az arzént, rendesen az ún. Fowler-oldat (arzénessavas kálium-oldat) alakjában.
Akinek van esze, fogja a példát.
Bezzeg a bor!
Eleinte azt mondták "A bor kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság" = kis mennyiségben hasznos és egészséges a vörösbor, nagy mennyiségben pedig vigasz a nagy bánat idején, orvossága a kétségbeesésnek.
Ha az ember hetente 1-2 alkalommal iszik 2-2,5 deci vörösbort, akkor sokat tett az egészségéért, mert amellett, hogy elűzte a stresszt, sok ásványianyaghoz is hozzájutott. A nagy ivászat azonban kifejezetten káros és a szürkeállományra nézve is visszafordíthatatlan károkat okoz.
Ennyi.
És ehhez nem kell Biblia, öreg fejsérüléses nyanyák látomása.
Csak egy csepp "sütnivaló".
Ha nincs, értelmetlen a vita.
