Az elmúlt 20 év anyagaihoz hasonlóan ez is kapott egy esélyt, de nem fogom ezt sem erőltetni. Ugyanazt érzem, amit 20+ éve érzek a zenekarral kapcsolatban. A Dream Theater egy üzleti vállalkozás, eltelik x idő, és jönnie kell egy lemeznek, mert kell és kész. Lehetőleg 70+ percben, mert az úgy jó.

Természetesen itt is vannak jó pillanatok, hiszen remek zenészekről beszélünk továbbra is, de pont az a lélek, őszinteség, feeling hiányzik, ami miatt én imádom a műfajt (általában a progresszív rock/metal, amire itt gondolok).

Megújulást én nem várok, csak jó albumokat. Az nem "kifogás", hogy régóta csinálják, egy Cure vagy egy VHK sokkal régebb óta, és mégis képesek kijönni olyasmivel, amiben benne van az a bizonyos szikra, és nem csak azt érzi az ember, hogy ennek az albumnak meg kellett jelennie, mert ez az elvárás. Most direkt nem szorosan progrock zenekarokat írtam, de ott is van bőven példa, hogy 20-30-40 év után is lehet értékeset, jót csinálni.