Kedves Mindenki!

Bocsanat, ha egy kicsit elszalltunk!

Eloszor roviditesek:
1. NMR = Nuclear Magnetic Resonance. (Mag Magneses Rezonancia) Egy olyan spektoszkopiai eljaras amivel az atomag spinjet lehet peldaul merni.
2. QC = Kvantumszamitogep (azt hiszem ez volt a legegyszerubb)

Hogy is van ez a qbit-es dolog?
Legyen egy |0> es egy |1> kvanum allapotunk. Ezek reprezentaljak a klasszikus biteket. A q-bit (jeloljuk |q>-val) pedig igy nez ki:
|q>=a*|0>+b*|1>, ahol
a es b ket komplex szam tovabba, a^2+b^2=1.
Leforditva, egy q-bit nem egy klasszikus bitnek, hanem azok ugynevezett szuperponalat allapotanak felel meg, azaz tartalmaz ilyen, meg olyan infromaciot is, de mindenkeppen joval tobbet, mint egy klasszikus bit. Ilyen q-bitet jelenleg legegyszerubben ugy nez ki spin-ekkel lehet megvalositani a formai analogia teljesege miatt. Es az NMR jo eszkoznek tunik, de vannak felvezetos megoldasok is (amirol en nem sokat tudok ugyhogy ha valakinek van infoja szivesen fogadom)

Ez egy kvazi nagyon hatekony modja az infromacio tomoritesnek.

Ennek azonban az az ara, hogy az algoritmusok eredmenyei csak valoszinusegeket fejeznek, ki hiszen ha mondjuk elvegzek egy merest ami arra iranyul, hogy vajon |q> az mondjuk egyenlo-e |1>-el akkor a^2 valoszinuseggel kapok igaz valaszt.

Ebben rejlik az ereje es a hatranya is a QC-nek. Ahhoz ui. hogy megis biztosan tudjunk mondani valamit nagyfoku szamelmeleti buveszkedesre van ezutan szukseg, ami a kvantum rendszerek diszkret jellegere tamaszkodik.

Pucros Mackó altal emlitett beugrasos dolg akkor nyilvanul meg amikor az infot kinyerjuk, azaz merunk. Hogy pontosan hogyan kerul a kvantumos rendszer a mert allapotba, arrol megoszlanak a velemenyek, de minden bizonnyal a mero berendezes es a mert objektum kvantumos kolcsonhatasanak az eredmenye, amit mi beugransak eszlelunk a meres pillanataban.

Ezert pl egy nagyon nehez es fontos keres a q-bitek "klonozasa", amirol megmutathato, hogy 1 db-ot nem lehet "klonozni"

DJ algoritmus: Deutch-Jozsa altal kitalalt legegyszerubb QC-vel
megoldhato mintafeladat. Legyen N db bitunk (klasszikus 1-es es 0), felteszuk, hogy tudjuk valahonnan,
a. hogy a bitek fele 1-es a fele 0 (az 1-esek termeszetesen nem kell, hogy egymas utannaiak legyenek)
b. nem ez a helyzet
A feladat eldonteni, hogy melyik eset all fenn. Klasszikusan ez legalabb N bit szintu muveletet igenyel legrosszabb esetben.
Azonban elmeletileg megmutathato, hogy QC-vel ez osszesen 1 kvantum muvelet. Ezt pontosan ugy kell erteni, hogy, ha van egy kvantumos rendszerunk, ami q-bitekkel kodolja a fenti szituaciot, akkor egy jol elvegzett meres a rendszeren (az un. oracle-n) a kapott eredmenybol pedig maris megtudjuk a valaszt! (tehat azzal most nem fogalakozunk hogy az oracle hogyan kerult olyan allapotba, amilyenbe!) A valosagos kiserletben mindezt persze egyszerusetettek a vegletekig! (pl N=2,3!)

A QC-nel a fizikai meres egy muveletnek szamit, mivel azt is ugyanaz a matematikai formalizmus irja le, mint mondjuk egy AND kapu muveletet (ti. hermittikus operator).

Persze ez a legegyszerubb eset, azota mar kicsit elorebb jarunk. Az emlittet Shor volt az aki kitallata, hogy hogyan lehet az un. prim faktorizacio problemajat megoldani QC-n nagyon gyorsan ez a kulcs a RSA kodok toresehez. De ez egy konkret szamitas eredmenye, nem talalgatasrol van szo, nem megerzesrol, hanem szin tiszta algoritmusrol (meg jo adag szamelmeleti tudasrol).

Tovabbi reszletek a mar elhangzott oldal cikkeiben is talalhatok tobbek kozott ill en is barkinek kuldok (sajnos csak angol nyelvu) osszefogalalo cikkeket.

szferi.
ui: Javitson ki mindeni, aki tud!