1. nem piszkáltál bele, csak nem akarok itt kitálalni (azért jönnek fel az emlékek - minő véletlen "moonie"-nak becéztem...)
2. számomra a pesszimista, az egy jól informált optimista (avagy örülnék én, csak mondja meg valaki minek lehet/kell örülni : ))
3. szórakozás:
megboldogult csikókoromban az volt a kérdés, hogy járok-e, szórakozok-e valakivel? erre mindig NEM volt a válasz, persze kedvesem gyakran volt, jártunk is együtt (az utcán) és "szórakoztunk" is (én a magam módján : ))
más: nem járok/jártam szórakozóhelyekre!
a kocsmába (jó, legyen pub, mee az a menő) sörözni és beszélgetni szoktam (szükség esetén mellékhelység használata).
diszkóba kb. 20 éve voltam utoljára. célja barátokkal való találkozás, beszélgetés, kazetták-szalagok cseréje, hölgyek mustrája, szemezés, beszélgetés, DE!!!
nőt a dzs-be, és nőt a dzs-ből nem vittem magammal soha - talán emiatt is, unalmas idők voltak, semmi székdobálás, birkózás és egyéb kerti mulatságok : )
házibuliban sem voltam tizensok éve. a tánc fantasztikus dolog, egyedülálló érzéki kommunikációs lehetőség férfi és nő között (különösen a latin valamelyik változata), viszont az én esetemben ez csak elméletileg jött be, mivel én csak fejben tudok táncolni (ahogy fábri fejben teniszezik).
talán pótcselekvés, vagy az evolúció hozta úgy, hogy ha nincs díszes tollazatom, amivel kellethetem magam, és darabos, mackós a mozgásom, akkor kifejlődik az ékes szólás : )
tény, hogy lehetőleg éjfélkor érkeztem a bulikba, mikorra mindenki kiélte a céltalan, látszólag a zene ütemére történő hancúrozást. kedvenc elfoglaltságaim ilyenkor a hajnali meghitt beszélgetések voltak (akkorra akinek be kellett rúgnia, be is rúgott és aludt, akinek meg más dolga akadt, azzal foglalkozott). más kedvenc hobbi hajnalban: idegen fürdőszobák akusztikus lehetőségeinek felmérése egy gitár segítségével (persze mondanom sem kell, hogy gitározni sem tudok igazán - de szerettem és az nekem elég, a tisztelt publikumot meg sohasem terheltem művészi hajlamaim ferde hajtásaival : ))
úgy alakult, hogy a kedvenc cd-imre sem igen lehet táncolni (persze akadnak kivételek).
évekkel ezelőtt, az ac/dc koncert is intellektuális élmény volt inkább, mint "önfeledt szórakozás". libás bőrrel, hevesen dobogó szívvel ugyan, mégis inkább szemlélődő voltam mint csápoló. gondolom, ezek után mondjuk egy genesis koncerten sem tombolnék.
mondjam tovább, hogy számomra egy könyv, egy film, egy cd sok minden lehet, de nem „önfeledt szórakozás”? (akkor sem ha könnyeket hullatok a nevetéstől - ritkán, de előfordult már ilyen).
mostanábasn mi a kedvenc időtöltésem?
ha tehetem alszom! addig is békén hagyom magam.
vissza a cellába : )