Drága ben!

Dehogy vagyok én önfeláldozó, tündér meg no pláne nem, de valamit kellett találnom, hogy ne érezzem üresnek és langyosnak az életemet.
Kíváncsinak, kíváncsi vagyok, de vannak dolgok, amiket nem szabad piszkálni, úh. bocs.

Én sem hiszek a "félig" dolgokban, szerintem fél emberré tesznek.
Mitől váltál ennyire pesszimistává - ha ugyan az vagy - ? Régóta érzel így?
Mit jelent az, hogy "az önfeledt, öncélú szórakozást sohasem ismertem". A soha itt tényleg soha? Miért?

Én nem szeretnék olyan emberré válni, akik nem gondolnak semmire. Mindig is gyűlöltem azt a gondolatot, hogy "boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa". Szerintem küzdelmeink (sokszor főleg lelki) árán, után jut(hat)unk el a boldogsághoz, vagy a lelki békéhez. Én nem bánom, hogy sok mélységet megélek, mert tanulok is belőle.

Na jó, most abbahagyom, mert már magamtól is csömöröm van.

Ha tudsz, írj a gályázás szünetében, legalább valami jó is történik ma.
Üdv.