Ady Endre

 

 

A LEGOKTALANABB SZERELEM

 

Mikor most szinte minden nemzet temet,

Sirathassam meg mégis csudálatos,

Dacos, kicsi, árva én nemzetemet.

 

Békételen, bűnös, büszke, bánatos:

Jaj, mióta csak sorsát éli szegény,

Az öregebbik Sors mindig rá-tapos.

 

Mindig kicsi volt, hős, bús, ám megmaradt,

Elválasztott és kiválasztott derék,

Igaz s mártir hazug századok alatt.

 

Poétát: – nem bölcs, nem friss eszű: – okos,

Ki ha fecsérel kicsijéből sokat,

Kezében élet és áldás a fokos.

 

Csak magát ne bántaná vad szilajul

És csak ne volnának buta urai:

Megnőne, szépül, igazulna, javul.

 

Mit tagadjam? – siratom és szeretem,

Mit tagadjam? – talán ez az igazi

S ez is oktalan, de legszebb szerelem.