Állítólag, Amerika fénykorában, amikor a felhőkarcintók épülgettek, és a munkavédelem még nem volt karciális kérdés, akkor indiánokat alkalmaztak a cégek.

Ők talán genetikailag nem éreznek sem félelmet sem elbizonytalanodást a magasban végzett munkák során.

Láttam olyan fotókat, amin Csingacsguk alszik egy acél gerenda 30 centis felületén - 100-200 méter magasan.

Kötél - nuku! Nem úgy, mint itt a ferdeszeműeknél...

De azt is ismerem, hogy ehhez hozzá lehet szokni. Valamelyest, persze.

Voltak olyan munkáink, ahol egy iparcsarnok három emelet magas belterében, a mennyezet alatti kábelhordó tálcán kellett végigvezetni a vezérlés madzagjait. A tálca fél méter széles, hely fölötted szintén annyi, szóval csak négykézláb, csúszva-mászva tudsz végighaladni rajta, miközben a kar vastagságú erősáramú kábeleken térdelsz-könyökölsz. Kellemesen melegek, és bizseregnek...

Az első napokban olyan 5 méter/óra sebességgel másztunk, a végére már mintha csak a földön lettünk volna.