Lutra Creative Commons License 2025.01.12 0 0 98683

Kenéz Ferenc

A Harmincak

Harmincak voltatok, barátaim,
harmincak.
Mint azok a bizonyos
ezüstök.
S valaki megkapott titeket.
Meg.
Úgy indultatok
útjaitokra,
mint a hittérítők.
Igaz, történt néhány
gikszer az utolsó
együtt töltött estén.
Volt, aki
felvágta az ereit,
volt, akit kilöktetek
az ablakon.
Volt, aki
töviskoronában illegett
a tükör előtt,
volt, aki kihangosítási
kézikönyvet tanulmányozott.
Amúgy, alapjában véve
szép, tartalmas volt az utolsó
együtt töltött este.
Igen magvas eszmecsere zajlott
a környülállások
mibenlétéről.
Majd hosszú vonatfütty
húzódott harmincótok vonata után,
melynek még most,
ötven év múltán is
hallani vélitek a hangját.
Ott vagytok tartományaitokban,
sertepertéltek szakállasan, szorgalmasan
ilyen-olyan kormányhivatalok
előtt,
örömmel s hittel tölt el
a hívek száma.
Munkátok jól végeztétek.
Összeírtátok a tartomány
faunáját, flóráját, megírtátok
néprajzát, várostörténetét,
lassan mindahányan,
ki így, ki úgy, filiszterek,
díszpolgárok lettetek
a régiók tanácsaiban.
Igaz, ráment egy élet.
Ha robajlás visszhangzik
ott lenn, kertjeitek alatt,
kinyitjátok az ablakokat
a régi vonatfütty után fülelve,
melynek, lám, máig nem halt el a hangja.
Pedig ez már rég nem
a ti indulásunk robaja, hangja.
Pedig ez már rég más
indulások robaja, gőze.
És hát bizony, harmincak vannak most is,
ők is harmincak.
S valaki megkapja őket is,
meg.