Lutra
2025.01.10
|
|
0 0
98669
|
Egyed Emese
Kérdések
Az Octopusba belefeledkezni. A teremtés hajnalát lesni. Új emberiség véres születését, sárkányok végveszélyét, vergődését, de előtte nagy félelmek korában járni, bokáig, nyakig pusztulásban, tökéletlenség, más teljesség képét, ma érthetetlen erők cselszövését, ma is létező, más képekbe hajló, fel sem ismerhető, de felmagasló és terjedő és életünk-pecsétlő világot látni – hatalmasság, aggkor!
Világokba tévedni zűrzavarkor, révülve nadragulya- s gombafüsttől, nem távolodva a teremtőüsttől.
Az octopus rettegtetése ellen játékba kezd a felfordult világ. Komolyan játszik Isten: célt teremtve tervet sejtet, bár bonyolult a terve, silány az ellenség, s szívekben támad; valahol tán az idő is megállhat, Silene küszöbén, rútság pallóján. –
Az első teremtés tán elhibázott számítás volt. Leírni a világot. … asszonyok rosszul uralták, magára hagyták, nem volt már a bűnnek határa (ne rontsátok meg egymást. Lelketekre Kötöm: vigyázzatok, zsengék, a testre), Inganga szólt, s éjben lámpást adott százéves nő az ifjú s tiszta hősnek.
A mesében a voltak elidőznek. A versekben az elhalt szó feltámad.
Lépnék, názáreti koldus, utánad, de nem vagy immár – nem vagy látható. A cifra romlást űzőbe vehetni. Az álruhás bajok túlélnek mindent. Építhetsz fordított királyi várat – de mindhiába, vágyak rabszolgája: sohasem érsz a tisztaság nyomába.
Tavasz-ünnepbe költöző megváltás. Homályból bomló csöndes nyilvánosság. Valami más kezdődik, más erőkkel. Valaki páncélját is leteszi: csecsemő-csillogású a világ. Iszonyú sárkányok ím eltemetve. Fény felé fordulnak a fák. A Megváltó jött, látott. Kérdezett. |
|