Lutra
2025.01.08
|
|
0 0
98666
|
Gál Éva Emese
Esti pillanatkép
Visszalátom a kis asztalt egy égen, ahogy a lámpa fénye szerteszáll, a fény mögött én ülök a sötétben, és rajtam túl már nincs látóhatár.
Mintha az egész világ ködbe veszne, eltűnik a képernyő, a szoba. Ami eddig önmagát teremtette, visszalép oda, ahonnan soha
nem folytatódhat többé mint valóság, csak mint torz álom vagy torz képzelet. A tekintetről leszakított rózsát magába öli az emlékezet,
s kis asztalom síkja a végtelennek, a saját irányával összenő. A galaxisok csillagot teremnek, nagy múltból kiszakadjon a jövő,
de itt marad az asztalon az élet, a mindennapi, hulló gondolat. A papírlap a hónál is fehérebb, míg nem tapossák versek a havat. |
|