Lutra
2025.01.07
|
|
0 0
98665
|
Tatár Sándor
Most akkor hogy is van ez?
Ha már mielőtt kezdődne, véget ért, ’mikor világod latrok kezén sorvad, s elolvaszt az idő is minden esélyt – kerül még (?), otthon lenni, mondat. Valami mindig elfogy. Pénz, hit, lelkesedés. Légy erős, te is így végzed: legyintve. Ám megőrizhető a józan tekintet – rájössz majd arra is, hogy ez se kevés. Kaméleonok között leguánnak (győzést ki említ? kitartás a legtöbb [1]) – nem lesz belőled bizottsági elnök, de így is lesznek, akik megutálnak. Az esőt tűbe fűzni hibbant mánia. Közel a tűzhöz – az már, ládd be, bölcsebb: napjaid inkább feszt anyagba töltsed – légvárban lészesz másként múmia. Hogy meghalunk, nincs azért úgyse kárpót’. Tíz körmöd bármit bárhonnan kapar ki. Nem érhet többet „diadalt aratni”, mint Atlantiszon tűzni ki a zászlót. Ki lenne itt, hogy célt hajhásszon, elég ostoba? Alkalmazkodni vagy leszarni. Tertium non datur. Így aztán (tudom: innál!) kibírod józanul. Elfogy valami mindig. Bár egészen soha.
[1] Wer spricht von Siegen? Überstehn ist alles. (Rilke) |
|