Lutra
2025.01.07
|
|
0 0
98661
|
Tamási József
egy újabb értelmetlen vers
kimondani könnyű bármit de utána jönnek sorban a klónozott napok az átkínlódott esték reggelek a szombatok a vasárnapok amikor nincs kedvem semmihez fekszem próbálok visszaaludni nem megy forgolódom jár az agyam mennyi tennivalóm volna és mennyi mindenről maradhattam le közben a fény átszűrődik a sötétítőn furcsa ábrákat rajzol tapétára nézem és agyalok tovább elbaszott egy játék az élet háborúk nyomor járványok politikusok az értelmiség a vallás képmutatása és a sajátomé hogy mennyi mindenem van másnak meg semmi pedig kell az ember a földnek az ember az embernek hogy legyen kinek mit jóvátenni végül felkelek hugyozok leugrom a boltba egy hájas pénztárosnő beszól aprót kérek és lesi ahogy remeg a kezem utálom amikor néznek még jobban ha beszólnak így felhúzva írok egy valószínűleg szar verset amit bebasznak majd a kukába mit tudom én hogy kik és hogy miért de mindegy is |
|