Fövényi Sándor

Ahol én lakom

Ahol én lakom,
a ház kifér az ablakon,
az utcán esténként fél a fény,
itt, valahol a semmi peremén.

Ahol én lakom,
borostyán fut a tűzfalon,
rövid a nyár, és oly hosszú a tél,
itt, valahol a semmi peremén.

Ahol én lakom,
a vers furcsa fogalom,
csak egy név az Ady Endre tér,
itt, valahol a semmi peremén.

Ahol én lakom,
szeretlek Erzsi a vakolaton,
kopott krétaszívben, Te meg én,
itt, valahol a semmi peremén.

Ahol én lakom,
a hajnali villamoson,
nézem, vajon ki mennyit ér,
itt, valahol a semmi peremén.

Ahol én lakom,
néha ülök a vízparton,
a fodrokon katalán krumplihéj,
itt, valahol a semmi peremén.