Imádom a husi cicákat. Ha megfogom a popsiját, szeretem érezni, hogy az egész tenyerem kitölti. A többi részéről nem is beszélve. :-) És szeretem, ha a pocijukat szinte harapni lehet.
A vékony cicák után is megfordulok az utcán, de szeretkezni velük valahogy nem volna kedvem. A csontleves nem a kedvencem :-)

Úgyhogy: éljenek a husi cicák, a nagy popsik, a nagy cickók és az ennivaló pocijuk.