Mátó Gyula

Holnap

Bennem virraszt a holnapi nap,
holdfénybe ejti álmaimat,
csillagot rúg, mellemre ül,
lélegzésemtől elszenderül.

Órahang bronzától erőre kap:
viszi a reggel, viszi a Nap,
hulltában estére szívemre tör,
tiszavirágként ott tündököl.