Igen, ez általában -mondhatnám: normál esetben- így van. De azért vannak kivételek! ;-)
Nekem pl. kettő is volt. Az egyiket én bambultam el (de piszkosul), a másik esetnél abszolút vétlen voltam, egy őrült elmebeteg majdnem belénkjött. (Nem vicc, centiken múlt.) Na, ott aztán volt fékcsikorgás, ráadásul akkor még alig vezettem 8-10 órát forgalomban, úgyhogy nem voltam valami magabiztos. A jelenet pedig annyira megviselt, hogy 1-2 percre félre kellett állni utána az út szélére, olyan szívdobogást kaptam.
Aztán amikor az ember (vizsga után x idővel) elkezd minden nap vezetni, akkor szép lassan megszokja azt, hogy nagyon-nagyon-nagyon kell figyelni és észnél kell lenni, mert a város tele van olyan elmebetegekkel, akik szemrebbenés nélkül követik el a legdurvább szabálytalanságokat (pofátlanul balra-kanyar, ahol kifejezetten tiltva vagyon... vagy pl. zöld lámpára indulsz, bent vagy a kereszteződésben, s akkor az autódtól 10 centire elszágult előtted keresztben egy állat kb. 80-nal).

Mindenesetre, engem tanulóvezető koromban az borított ki legjobban, ha az oktatóm belebika a fékbe. :-)