Sokszor a régi bölcsek a legrejtettebb titkaikat nem írták le, hanem csak szóban adták tovább (sajnos).

    A görög asztrológus, Vettius Valens, aki nagy beavatott volt, és aki a Kr. u. II. században élt, Antológiájában a titoktartás szükségességéről beszél: „Felszólítalak téged, legdrágább testvérem, és titeket, e misztikus művészet beavatottjait, az ég csillagboltozatára és a tizenkétszeres körre, a Napra, a Holdra és az öt vándorló csillagra, akik az egész életet irányítják, valamint magára a Gondviselésre és a Szent Sorsra, hogy ezeket a dolgokat titokban tartsátok, és ne osszátok meg a közönséges emberekkel, hanem csak azokkal, akik méltók rá és képesek arra, hogy megőrizzék és méltó módon viszonozzák. Arra kérlek benneteket, hogy adományozzatok nekem, Valensnek, a ti kalauzotoknak, örök és nemes hírnevet, különösen mivel tisztában vagytok vele, hogy egyedül én világítottam meg méltatlankodva az igazságnak ezt a részét, amelyet korábban senki sem fejtett ki.”

     Platón: „E mindenség alkotóját és atyját nagy dolog volna megtalálni, s ha megtaláltuk is, lehetetlen volna mindenkivel közölni.”