A héber kabbala Schemhamphoras-a szerint JHVH-nak 72-féle szellemi hatása különböztethető meg. Ezzel kapcsolatban léteznek a köztudatban komolytalan magyarázatok is, de valójában itt az 1999.08.11-én realizálódott kozmikus keresztet felépítő égitestek (Nap, Hold, Mars, Szaturnusz; Uránusz) által alkotható 72-féle konstelláció szellemi hatásairól van szó, Nap és Hold konjunkciójának (együttállásának - újhold) illetve oppozíciójának (szembenállásának - telihold) figyelembevétele mellett. Ennyit röviden a Schemhamphoras-ról, ami az egyetlen lehetséges kulcs a vallási mítoszok kozmikus misztériumainak feltárásához.

 

Még egy rövid ideig időznék az 1999.08.11-én realizálódott kozmikus keresztnél, ugyanis ezt megelőzően ∼102 évvel, 1897.08.29-31-én, a héber naptár szerint 5657 elul 1-3-án fogalmazták meg a bázeli I. Cionista Világkongresszuson, a Pesten született Herzl Tivadartól (1860 - 1904) származó, "ha akarjátok, az álom valósággá válik" mottó jegyében Izrael állam létrehozásának tervét. Ez az elhatározás bő két és fél hónappal előzte meg a Schemhamphoras kozmikus forrásait felépítő égitestek együttállását, ami legutóbb 1897.11.24-én valósult meg és ráadásul a jeruzsálemi  "ég közepén", az M. C.-nél.

 

A lényeg az, hogy 1897.11.24-e és 1999.08.11-e között félidőben 1948.05.14-én (5708 ijjár 5-én) életre hívták Izraelt, aminek a mai napig a Tóra az alkotmánya. 1999.08.11-én nem kevesebb történt, mint az ószövetségi messianisztikus elképzelések Messiása, Immánuel jött a világra, aki már a 26. évében jár. Rabbik elképzelése szerint Benjamin Netanjahu-nak (1949 -) lenne a feladata Immánuelnek átadni a kormánypálcát, ami a véleményem szerint legkésőbb 2032.06.08-áig meg kellene történjen, mivel akkor fognak ismét együttállni a zodiákusban a fent tárgyalt égitestek.

 

Immánuel születése óta kifejezetten közkedvelt zarándokhellyé vált a pápák, főpapok, kormányfők, miniszterek és politikusok számára a messiásvárás kultikus helye, a jeruzsálemi Siratófal (Kotel), amit a Dalai Láma 1999.06.14-én látogatott meg, majd II. János Pál 2000.03.26-án, XVI. Benedek 2009.05.12-én, Ferenc pápa pedig 2014.05.26-án. 2015.07.17-e óta minden diplomáciai vendég programjába be van iktatva a Siratófal meglátogatása, ami a Nagy Heródes által felújított és a rómaiak által i.sz 70-ben lerombolt Templomnak  a megmaradt támfala.

 

De ha már Nagy Heródes neve szóba jött, kitérnék rá röviden. Heródes, Júdea királya zsidó vallású volt, de származását tekintve nem volt az. Nevéhez fűződik a jeruzsálemi Templom felújítása, ami által nagyobbá és díszesebbé vált az. Személyével kapcsolatosan részletes beszámolókat találunk a híres zsidó történetírónak, Josephus Flavius-nak (37 - 100) a könyveiben. Több, általa pontosnak vélt évszámra is hivatkozik némely történéssel kapcsolatban. Az 1853-ban, Kölnben, K. Martin professzor fordításában megjelent  "Zsidó régiségek"-ben ("Die jüdische Alterthümer") azt írja, hogy Augustus (Octavian) császár Heródest a görög időszámítás szerint a 184. olümpia évében nevezte ki Rómában Júdea királyává:

 

"Heródes az uralkodásának első napján Antonius vendége volt, és így magára öltötte azt az új méltóságot, amelyet a száznyolcvannegyedik olümpián szerzett, C. Domitius Calvinus második és C. Asinius Polliu első konzulsága alatt." (256. old.)

 

Ennek az eseménynek i.e. 44-ben (776 - 183x4 = 44), azaz -43-ban kellett megvalósulnia, mert az első olümpiai játékokat i.e. 776-ban rendezték Zeusz tiszteletére, majd ezt követően minden 4. évben ismét megtartották.

 

A hibás keresztény időszámítást alkalmazó kutatók is említést tesznek erről, de egyesek valamilyen indíttatásból mégis tévesen i.e. 37-re teszik Nagy Heródes királyságának kezdetét:

 

"Heródes a 184. olimpiai játékok évében, Domitius Calvinus konzul és Asinius Pollio idejében, Kr. e. 37-ben, Antonius és Octavianus kíséretében a Capitoliumba lett vezetve és ott egy bálványimádó áldozatbemutatásnál királlyá lett beiktatva." (Johann Jahn professzor: Biblische Archäologie, Band 2, Teil 2, Wien, 1825, S. 4)

 

"Bár a Syria-provinciához csatolt ország a római birodalom része volt, a rómaiak egyelőre meghagyták a zsidó fejedelemséget, és a római vazallus-állam fejévé az idumeai Nagy Heródest tették, aki Kr.e. 37-től 4-ig uralkodott." (Szántó Konrád: A Katolikus Egyház története, I. kötet, Budapest, 1983, 37. old.)

 

"I. Heródes vagy Nagy Heródes (Askelón?, Kr. e. 74/73 – Jeruzsálem, Kr. e. 4 márciusa) a Római Birodalom kliens királyságaként létező Júdea királya Kr. e. 37-től haláláig.
I. e. 37 és i. e. 4 között volt Júdea királya." (Wikipédia-I. Heródes zsidó király)

 

Vannak olyan források is, melyek i.e. 40-re taksálják Heródesnek Júdea királyává történt kinevezését és i.e. 37-re pedig Jeruzsálem elfoglalását, illetve tényleges uralkodásának kezdetét, de tudtommal egyöntetűen egyetértenek abban, hogy a király i.e. 4-ben távozott az élők sorából...

 

Josephus Flavius megadása alapján Heródes a királlyá koronázását követő 37. évben halt meg, 34 évvel Antigonus (a Hasmoneus dinasztia utolsó uralkodója) meggyilkolása, és öt nappal fia (Antipater) kivégzése után:

 

"Antipater kivégzése után öt nappal halt meg, 34 évvel Antigonosz meggyilkolása és 37 évvel a rómaiak által királlyá történt kinevezése után." (447. old.)

 

Ugyanerre hivatkoznak tanulmányaikban a Heródessel foglalkozó írók és kutatók is, de mint láthattuk, hibás alapokra építették állításukat, merthogy a 184. olümpia éve nem i.e. 40-ben, vagy i.e. 37-ben volt, hanem i.e. 44-ben!

 

Josephus Flavius arról is beszámolt, hogy Heródes már súlyos beteg volt, ezért a zsidó törvényismerő Júdás és Mátyás a tanítványaikat arra bíztatták fel, hogy a Templom főbejárata fölé a király utasítására felhelyezett aranyból készült sast verjék le onnan és rongálják meg, merthogy a mózesi törvények tiltják az ilyen díszek ottani alkalmazását. Miután a tanítványok végrehajtották ezt, Heródes elfogatta és megégettette őket Júdással és Mátyással egyetemben, mégpedig egy teljes holdfogyatkozás alkalmával:

 

"Ezt a Mátyást fosztotta meg Heródes a főpapi méltóságától, a másik Mátyást, aki a zavargást okozta, néhány társával együtt élve elégettette. Azon az éjszakán a Hold elsötétült." (443. old.)

 

A ma még használatos történelmi kronológiát hosszú évszázadokra visszamenőleg építették fel, aminek megalkotásánál csak az olyan információk számíthattak megbízható és biztos támpontoknak, melyek égi eseményekre (például nap- és holdfogyatkozásra) hivatkoztak. Ilyenek hiányában akár több év eltérés is lehetséges a tényleges időpontoktól.
 

Heródes a lázadókat és felbujtó vezetőiket, Júdást és Mátyást i.e. 9.11.28-án égettette meg, egy Júdeából is jól megfigyelhető teljes holdfogyatkozás alkalmából.

 

Az öreg király betegsége egyre súlyosabbá vált, ezért orvosai tanácsára a Holt-tengernél egy kúrán vett részt, de mivel ez egy bizonyos idő eltelte után se hozott jobbulást számára, ezért visszatért Jeruzsálembe.

Az említett teljes holdfogyatkozás és a rákövetkező i.e. 8.03.25-ei Peszách ünnepe előtti halálának beállta közötti időszak folyamán vett részt az említett kúrán, és még halála előtt öt nappal kivégeztette saját fiát, Antipatert.