"Olvasd már el rendesen mit írok le !   Különbséget  tettem a két --ÁSZ  közé. 

Az egyik eleve már igéből  képez másik igét.    A másik meg főnévből képez új főnevet."

Ne haragudj, de én nem láttam a hozzászólásodban semmilyen megkülönböztetést. Nem is említetted, hogy kétféle -ÁSZ képzőre gondolsz:

Háromszor erősítetted meg, hogy az -ász főnévképző.:

"Az  --ÁSZ (--ÉSZ)  egyértelműen főnévképző,   ezen nincs mit spekulálni.   Egy  amúgy eleve  főnévből  hoz létre egy másikat.    Az új  szavunk  sem ige lesz,  hanem  főnév minőségben  személyt nevez meg,  tehát akkor meg főnév.   

Tehát a vadász  szó főnévnek készült el,  személyre.  És az összes főnévre megírt  -ÁSZ  és --ÉSZ ."

 

"Akkor meg mi más is  volna mint  főnév.   LOVÁSZ  neked ige? ))    Mind embereket nevez meg,  ezt nem tudod kidumálni :"

Azért neveznek meg ezek a szavak személyeket, mert így (is) használjuk, személyekre. Ugyanakkor egy részüket ma is igeként használjuk:

VADÁSZok, HALÁSZok, BÁNYÁSZok, HORGÁSZok, CSEMPÉSZek, TORNÁSZok, IJÁSZok...+ MADARÁSZok, GOMBÁSZok, BARLANGÁSZok, HAJHÁSZok, KURKÁSZok, PÁKÁSZok, RÁKÁSZok....

Ezek mind igék is egyben. Így nem lehet azt állítani, hogy "Az  --ÁSZ (--ÉSZ)  egyértelműen főnévképző," mert a minimum az, hogy nem egyértelműen főnévképző! 

 

Ha megfigyeled, rendszerint azok a szavak főnevek csak, melyek legföljebb pár-száz évesek, és valóban foglalkozásokat jelentenek:

KERTÉSZ, CSILLAGÁSZ, ERDÉSZ, FÉNYKÉPÉSZ, JOGÁSZ, SZÍNÉSZ, SZEMÉSZ, GÉPÉSZ, VEGYÉSZ, LOVÁSZ, SEBÉSZ, BÖLCSÉSZ, RÉGÉSZ, ÉKSZERÉSZ, FODRÁSZ, TÖRTÉNÉSZ, CUKRÁSZ, NYELVÉSZ, MŰVÉSZ, BŰVÉSZ, SZOBRÁSZ, TŰZSZERÉSZ, KOHÁSZ, GYÓGYSZERÉSZ, MESTERLÖVÉSZ...

A többi -ász, -ész végű szó egyben ige is, és ezek sokkal régebbiek.

Ja, és azok, melyek nem jelentenek foglalkozást, azok mind CSAK igeként funkcionálnak: szaglász, toklász, kaparász, hadonász, gagyarász, kotorász, hajkurász, vakarász...

Ebből arra lehet következtetni, hogy ez a képző nem főnév, hanem igeképző volt eredetileg, és csak idővel lett belőle főnév is, amikor a munkamegosztás következtében foglalkozássá vált egy-egy rendszeres tevékenység (pl. halász, vadász) és az újabb korban ennek a gyakorlatnak megfelelően képeztek vele különböző  újabb foglalkozásokat jelentő szavakat. (pl. csillagász, cukrász...)

 

"Vagy  még  mindig azt akarod  mondani hogy a  fenti  igen csak tekintélyes  felsorolás szavai igék, és ilyen baromságokon időzzünk ?.)"

Természetesen egy részük ige (is), és még jó néhányat hozzá is írtam, olyat is, melyek csak igék...

Azért nem baromság vele foglalkozni, mert mindennek van valami oka, annak is, hogy vannak -ász végű

1./ csak igeként használt szavak, amik nem kötődnek foglalkozáshoz,

2./ vannak olyanok, melyek igeként is használatosak később foglalkozáshoz kötődtek,

3./ és végül olyanok is (a legújabbak), melyek csak foglalkozásokat jelentenek és nem lehet őket igeként használni

és ezt a jelenséget meg kell tudni magyarázni, nem intézhetjük el egy kézlegyintéssel.

 

Kíváncsiságból megnéztem mit ír C-F:

"~ÁSZ, vékonyhangu párhuzamos társa ~ÉSZ, név- és igeképző, a) némely szókból alkot neveket és igéket: vadász (venator, venatur), halász (piscator), piscatur), madarász (auceps, aucupatur), továbbá: fürjész, csíkász, egerész, böngész; b) csupán neveket, mint: tyúkász, kertész, méhész, ökrész, stb. c) csupán igéket igékből: hadar-ász, kotor-ász, vakar-ász, legel-ész, fürk-ész (fürögész), hever-ész. Ezen képzők az öszvekötő, sokasító, illetőleg gyakorlatos as es, az ez nemüekhez tartoznak."

 

A hármas felbontás itt megtalálható, bár kicsit más sorrendben, de nem ad választ a miértre....